felgyorsult evo

The king goes with lifted head to the holy lap,
Goes with lifted head to the holy lap of Inanna,
[Dumuzi] beds with her,
He delights in her pure lap.
(Sefati 1998: 105)

Couple on terracotta bed, perhaps representing the “Sacred Marriage.” Object could have been bought at the festival. Mesopotamia 3rd. millennium BCE.

he “Sacred Marriage” was “joyously and rapturously” celebrated in the ancient eastern Mediterranean for over two thousand years (Kramer 1969:49). “Sacred Marriage” translates Classical Greek hieros gamos, originally the marriage of Zeus and Hera, but Classicists used the term for alliances between other deities or deities and humans, particularly when marked by ritual. Sir James Frazer (1854-1941), author of The Golden Bough, expanded the term to mean “mythic and ritual sexual acts” connected with fertility (Cooper 1993:82).

Although, for ancient Mesopotamia, the term refers to “the ritual enactment of the marriage of two deities or a human and a deity” (Cooper 1993:82), the participants were understood as deities: usually Inanna-Ishtar and Dumuzi-Tammuz. In historic times, the main aim was “to decree a good fate for the king and his country” Nonetheless, as I shall speculate later, early priests could have appropriated to their own ends a rite which, originally, had a very different function.

From extant hymns, we can piece together what happened in the ritual (Lapinkivi 2004:47,#29;50,#35). First, Inanna was bathed, perfumed, and adorned, while Dumuzi and his retinue processed towards her shrine. The famous Uruk vase may represent this procession. All the while, temple personnel sang love songs, many of which are extant (Sefati 1998:25,120-364). Resplendent Inanna greeted Dumuzi at the door, which, on the Uruk vase, is flanked by her signature standards (gateposts), and there he presented her with sumptuous gifts. Subsequently, the pair seated themselves on thrones, although sometimes the enthronement took place only after sexual consummation (Jacobsen 1976:38).

The deities entered a chamber fragrant with spices and decorated with costly draperies. Lying down on a ceremonial bed constructed for the occasion (Jacobsen 1976:38), they united in sexual intercourse (Henshaw 1994:238). Afterwards, pleased by and with her lover, Inanna decreed long life and sovereignty for him and fertility and prosperity for the land. She might also have presented him with the ring, rod, and line, emblems of royal power. The ritual over, the people celebrated in a huge festival.

The earliest “detailed direct evidence” of the ritual comes from the time of King Shulgi of Ur (2095-2048), but the first ruler named “beloved of Inanna” reigned in Uruk around 2700 BCE, a hint that the ritual was already occurring by then (Lapinkivi 2004:2; Sefati 1998:30-31).

How do we know that the ritual actually took place? Some consider this question “controversial” considering the paucity of evidence (Henshaw 1994:239). When and how often it occurred is also controversial. However, since a number of poems describe the ritual in detail and some of the details are supported in “important and reliable evidence” such as “royal inscriptions, economic texts, etc.” (Sefati 1998:32), we can assume that Sumerians did celebrate the “Sacred Marriage.”

Did the participants actually engage in sexual intercourse? Again the subject is controversial, some scholars arguing that they did (Frayne 1983, Kramer 1969; see Cooper 1993:87-88), others insisting that the act was “purely symbolic” (Steinkeller 1999:133).

Uruk Vase, with procession of naked priests carrying gifts to Inanna’s shrine., Inanna greeting them at its door marked by her gateposts. Alabaster. 3′. Uruk, Mesopotamia. Fourth millennium BCE.
© S. Beaulieu, after Gadon 1989:137.

Did the participants actually engage in sexual intercourse? Again the subject is controversial, some scholars arguing that they did (Frayne 1983, Kramer 1969; see Cooper 1993:87-88), others insisting that the act was “purely symbolic” (Steinkeller 1999:133).

Who, then, were the participants? It appears certain that, at Uruk, the priest-ruler, the en, spent at least one ritual night in the high-priestly residence, the gipar, “during which [period] he consummated the marriage with Inanna” (Steinkeller 1999:132). Further, poems name two historically identifiable kings as participants in the rite, but only for the period 2100-2000 BCE. A king of Sumer could take part only if he held the office of en of Uruk and bore the title “spouse of Inanna” (Steinkeller 1999:130-131). By 2000 BCE, according to some scholars, the monarch of Sumer normally represented Dumuzi in the rite. As a result of the ceremony, he received the authority to manipulate “the natural and human environments for greater productivity and security” (Wakeman 1985:13).

The texts refer to the female participant only as Inanna (Frayne 1985:14), a possible indication that Inanna had incarnated herself in a priestess.[3] The likeliest candidate would be the priestess known as nin-dingir, Sumerian for “Lady Deity” or “Lady Who Is Goddess.”[4]

A man could achieve authority in Inanna’s temple community at Uruk as either her “trusted servant” or her consort or both. Indeed, traditionally, the ruler of Uruk and its goddess co-habited in the gipar. The “Sacred Marriage,” which at first conferred authority temporarily on one man, eventually provided religious sanction for male exercise of power (Wakeman 1985:12).

Around 2900 BCE, Inanna, incarnated in the nin-dingir,[5] “chose [Uruk's] en” (Wakeman 1985:23-my emphasis). By around 2300 BCE, however, the Mesopotamian king had appropriated the right to appoint an en.[6] Eventually, around 2100 BCE, the nin-dingir/entu became merely spouse of the city god she served and/or the consort of Dumuzi. Furthermore, after about 1700 BCE, the title entu disappeared from archival texts (Frayne 1985:22). Concomitantly, the “Sacred Marriage” also altered, until, in its latest form, it probably involved two statues (Cooper 1993:91; Frayne 1985:22).

According to Steinkeller, “the earliest Sumerian pantheon was dominated by female deities,” and a goddess, the divine “owner” of most early cities, “controlled … fertility, procreation, healing, and death.” Paired with each was a god, “a personification of male reproductive power.” Over time, the power of male deities increased, “though never superseding that of goddesses” (1999:113). Perhaps Inanna’s domination of much “Sacred Marriage” material (Jacobsen 1976:39-40) reflects those earliest times, when the “Sacred Marriage” centred on goddesses. Is it possible that the ceremony originally dealt with her concerns alone?

http://www.matrifocus.com/IMB05/images/inanna1.jpgLol

Couple on terracotta bed, perhaps representing the “Sacred Marriage.” Object could have been bought at the festival. Mesopotamia 3rd. millennium BCE.
© S. Beaulieu, after Teubal 1983: 117.

Part of the answer lies, I think, in an exciting theory propounded by Sumerologist Douglas Frayne, who presents a convincing explanation of the evidence.[7] After showing that nin-dingir and entu refer to the same office, Frayne suggests that this priestess was the Inanna of the “Sacred Marriage” poems. He then re-examines the available evidence and concludes that the ritual was integral to the installation of “new entu priestesses” (Frayne 1985:12ff.,14-18).

In supporting his theory, Frayne discusses what scholars call “year formulae”; the Mesopotamians named a year by its significant event and recorded it on, for instance, building bricks (Cohen 1993:4). One such happening was the installation of an en: for instance, “The year the entu of Nanna was chosen by omens” or “The year Nur-Adad installed the entu of Utu [the sun god]” (Frayne 1985:15). The latter correlates with a passage in a “literary letter of Sin-Iddinam” who describes significant occurrences in the early reign of his father Nur-Adad:

http://www.matrifocus.com/IMB05/images/warka-topdetail-sm.gif

An entu priestess who perfected the immaculate lustration rites, he installed for [Utu] in her gipar. From evening to morning he added [offerings?], and filled it with abundance (Frayne 1985: 15).

The last sentence recalls the ruler’s bringing gifts to Inanna in the “Sacred Marriage.”

Frayne then points to archival texts that “record disbursements of materials that were used to construct cult objects, or were used in ceremonies …” (1985:17). One, almost certainly relating to the installation of an entu, lists as cult objects: “[One] lady’s throne/one bed …” “Sacred Marriage” hymns often describe the setting up of a bed and a throne before the ritual (Frayne 1985:18ff.). Thus, Frayne concludes that the installation of a nin-dingir/entu entailed the celebration of the “Sacred Marriage.”

The question is: Why? The nin-dingir/entu was probably the priestess who, at Uruk, incarnated Inanna, and in other cities she sometimes embodied the female half of the divine couple that protected the city (Steinkeller 1999:123). If her installation necessitated the “Sacred Marriage,” she might also have incarnated Inanna. The Mesopotamians clearly understood Inanna to be closely connected with fecundity. Originally, then, the ritual might have been a fertility rite, a possibility supported by Wakeman’s suggestion that the “Sacred Marriage” was central to an early Urukian harvest festival.

My high field that which is well watered,
My own nakedness, a well-watered, a rising mound–
I, the maiden-who will plough it? . . . .
Young lady, may the king plough it for you,
May Dumuzi, the king, plough it for you!”
(Sefati 1998:225)

The agricultural Sumerians metaphorically equated ploughing of land with sexual intercourse (Jacobsen 1976:46). Therefore, it seems reasonable to theorize that “Goddess on Earth” Inanna, whose body was identified with arable land, would not be able to bring about the land’s fertility until she herself, at least potentially, became fertile. Thus, the “Sacred Marriage” might have been integral to the installation of nin-dingir/entu as Inanna because, I suggest, like the land, she had to be “ploughed” to be fertile and to bring fecundity and prosperity to Sumer.

Possibly, then, the “Sacred Marriage” rite was not originally concerned with king-making at all, but rather with “goddess-making”; perhaps it was a ritual for, as it were, “activating,” making fertile a “Goddess on Earth.” To that end, the ceremony entailed ritual mating between the entu-designate and, say, a temple priest, since, for the Mesopotamians, fertility on earth, as in heaven, resulted from the union of male and female.

http://www.matrifocus.com/IMB05/images/warka-rollout-sm.gif

Dumuzi (man in net kilt; see Steinkeller 1999: 104-111) approaching Inanna at shrine, procession of naked priests following, with gifts. Reconstruction. Alabaster Vase. 3′. Fourth millennium BCE. Uruk, Mesopotamia.

Succeeding male ens, now perhaps also using the title lugal “big man,” could have followed suit, until gradually they became kings in their own right.[9] Steinkeller’s view, that “enship apparently was the original form of Sumerian kingship,” supports this theory (1999:112). However, as many later Mesopotamian kings appear to have done, early en/lugals would still have had to rely on a relationship with Inanna to confirm their kingship. Although eventually Mesopotamian kings ruled without reference to an entu or a “Sacred Marriage” rite, many of them continued to style themselves “beloved” or “spouse” of Inanna or her counterpart Ishtar (Lapinkivi 2004:59-62).

As we saw, Mary Wakeman argues that the “Sacred Marriage” originated in early Uruk to provide religious sanction for male exercise of power. Although this explanation throws light on how an increasingly male-dominated city might have exploited the ritual, it does not explain why the city would have needed to use this particular rite instead of developing another which was less empowering of the goddess. Nor does it really speak to the origin of the ritual. I have hypothesized, however, that the “Sacred Marriage” originated as a ritual for activating a nin-dingir/entu to ensure the fertility of her land. Not only does this suggestion explain the historically attested references to the association of the “Sacred Marriage” with the installation of entus, but it also illuminates the powerful fertility elements in the ritual.

The inviolability of religious tradition would explain why an increasingly male-dominant society would have been forced to continue to use the time-honoured ritual to achieve its own ends; why the ritual survived for so long; and why, even after the entu had disappeared from archival texts, most kings of Mesopotamia continued to call themselves “spouse/beloved of Inanna-Ishtar.”

Inanna holding date frond. Fragment of a relief vessel. Mesopotamia. About 2400 BCE.
© S. Beaulieu, after Gadon 1989:134.

Notes

Works Cited

***

Deutsche Übersetzung

Inanna und die “Heilige Hochzeit”

Paar auf Terrakotta Bett, vielleicht, die die “Heilige Hochzeit”. Das Objekt konnte auf dem Festival gekauft wurden. Mesopotamien 3rd. Jahrtausend v. Chr.. © S. Beaulieu, nach Teubal 1983: 117. größere Ansicht des Bildes

von Johanna Stuckey

Der König geht mit erhobenem Kopf zu den heiligen Schoß,
Geht mit erhobenem Kopf zu den heiligen Schoß der Inanna,
[Dumuzi] Betten mit ihr,
Er erfreut sich in ihrem reinen Schoß.
(Sefati 1998: 105)

Die “Heilige Hochzeit” war “freudig und begeistert” in der alten östlichen Mittelmeer seit über 2000 Jahre (Kramer 1969:49) gefeiert. “Sacred Marriage” übersetzt Altgriechisch hieros gamos, die ursprünglich die Ehe des Zeus und der Hera, aber Classicists benutzte den Begriff für Allianzen zwischen anderen Gottheiten oder Götter und Menschen, insbesondere, wenn durch ein Ritual markiert. Sir James Frazer (1854-1941), Autor von The Golden Bough, erweiterte sich der Begriff auf “mythische und rituelle sexuelle Handlungen” mit der Fruchtbarkeit (Cooper 1993:82) angeschlossen bedeuten.

Regel Inanna-Ischtar und Dumuzi-Tammuz: Obwohl, für Mesopotamien, bezieht sich der Begriff “das Ritual Verabschiedung der Ehe von zwei Gottheiten oder eine menschliche und eine Gottheit” (Cooper 1993:82), wurden die Teilnehmer als Gottheiten verstanden. [ 1 ] In historischen Zeiten, das Hauptziel war es, “Dekret ein gutes Schicksal für den König und sein Land” (Lapinkivi 2004:7). [ 2 ] Trotzdem, wie ich später zu spekulieren, könnte Anfang Priester ihre eigenen angeeignet haben endet ein Ritus, der, ursprünglich war eine ganz andere Funktion.

Uruk Vase, mit Prozession von nackten Priester trägt Geschenke an Inanna Schrein., Inanna Gruß ihnen an die Tür von ihrem Torpfosten markiert. Alabaster. 3 ‘. Uruk, Mesopotamien. Vierten Jahrtausend v.Chr. © S. Beaulieu, nach Gadon 1989:137.

Von erhaltenen Hymnen, können wir Stück zusammen, was passiert in dem Ritual (Lapinkivi 2004:47, Nr. 29, 50, # 35). Zunächst wurde Inanna gebadet, parfümiert und geschmückt, während Dumuzi und sein Gefolge zu ihrem Schrein verarbeitet. Der berühmte Uruk Vase darstellen kann dieser Prozession. Die ganze Zeit sang Tempel Personal Liebeslieder, von denen viele erhalten sind (Sefati 1998:25,120-364). Resplendent Inanna begrüßt Dumuzi an der Tür, die auf der Uruk Vase, durch ihre Unterschrift Standards (Torpfosten) flankiert wird, und es stellte er sie mit üppigen Geschenken. Anschließend wird das Paar sich auf Thronen sitzen, obwohl manchmal die Inthronisierung stattfand erst nach sexuellen Vollzug (Jacobsen 1976:38).

Die Gottheiten in eine Kammer duftenden Gewürzen und verziert mit kostbaren Gewändern. Liegen auf einem zeremoniellen Bett für diesen Anlass gebaut (Jacobsen 1976:38), vereinigten sie beim Geschlechtsverkehr (Henshaw 1994:238). Danach erfreut über und mit ihrem Geliebten, Inanna lange Lebensdauer und Souveränität für ihn und die Fruchtbarkeit und Wohlstand für das Land beschlossen. Sie könnte ihn auch mit dem Ring, Stab und Linie, Embleme der königlichen Macht vorgestellt haben. Das Ritual vorüber, die Menschen in ein riesiges Volksfest gefeiert.

Die frühesten “detaillierte direkte Beweise” für das Ritual stammt aus der Zeit des Königs Shulgi von Ur (2095-2048), aber der erste Herrscher namens “Geliebte Inanna” regierte in Uruk um 2700 v. Chr., ein Hinweis, dass das Ritual schon vorkommenden bis dahin (Lapinkivi 2004:2; Sefati 1998:30-31).

Woher wissen wir, dass das Ritual tatsächlich stattgefunden hat? Einige betrachten diese Frage “umstrittenen” unter Berücksichtigung der Mangel an Beweisen (Henshaw 1994:239). Wann und wie oft sie aufgetreten ist umstritten. Da jedoch eine Reihe von Gedichten beschreiben das Ritual in Detail und einige Details in “wichtigen und zuverlässigen Beweise” wie “königliche Inschriften, wirtschaftliche Texte, etc.” unterstützt (Sefati 1998:32), können wir davon ausgehen, dass Sumerer feiern hat “Heilige Hochzeit”.

Haben die Teilnehmer tatsächlich engagieren beim Geschlechtsverkehr? Auch das Thema umstritten ist, streiten einige Wissenschaftler, dass sie sich (Frayne 1983, Kramer 1969; siehe Cooper 1993:87-88), während andere darauf bestanden, dass der Akt “rein symbolisch” (Steinkeller 1999:133) wurde.

Paar auf Terrakotta Bett, vielleicht, die die “Heilige Hochzeit”. Das Objekt konnte auf dem Festival gekauft wurden. Mesopotamien 3rd. Jahrtausend v. Chr.. © S. Beaulieu, nach Teubal 1983: 117.

Wer also waren die Teilnehmer? Es scheint sicher, dass in Uruk, der Priester-Herrscher, der en, mindestens ein Ritual Nacht in der hohepriesterlichen Residenz, die gipar “, während die [Periode] er die Ehe mit Inanna vollzogen” (Steinkeller 1999:132 ). Weitere, Gedichte Namen zwei historisch identifizierbaren Könige als Teilnehmer des Ritus, sondern nur für den Zeitraum 2100-2000 v.Chr. Ein König von Sumer teilnehmen konnten nur dann, wenn er das Amt des en von Uruk gehalten und trug den Titel “Ehegatte der Inanna” (Steinkeller 1999:130-131). Bis zum Jahr 2000 v. Chr., nach Meinung einiger Wissenschaftler, der Monarch von Sumer in der Regel vertreten Dumuzi in der Ritus. Als Ergebnis der Zeremonie erhielt er die Befugnis, “die natürliche und soziale Umwelt für mehr Produktivität und Sicherheit” (Wakeman 1985:13) zu manipulieren.

Die Texte beziehen sich auf die weiblichen Teilnehmer nur als Inanna (Frayne 1985:14), ein mögliches Indiz, dass Inanna hatte inkarniert sich in einer Priesterin. [ 3 ] Der wahrscheinlichste Kandidat wäre die Priesterin als nin-dingir, sumerischen für “Lady Gottheit bekannt sein “oder” Lady Who Is Goddess “.

Ein Mann konnte Behörde Inanna-Tempel Gemeinde in Uruk erreichen entweder als ihren “vertrauten Diener” oder ihr Gemahl oder beides. In der Tat, traditionell, dem Herrscher von Uruk und seine Göttin in der gipar Zusammenarbeit bewohnt. Die “Heilige Hochzeit”, die auf den ersten verliehenen Autorität vorübergehend auf einen Mann, schließlich religiöse Sanktion für männliche Machtausübung (Wakeman 1985:12) zur Verfügung gestellt.

Rund 2900 v. Chr., Inanna, in der nin-dingir inkarniert, “wählte [Uruk] en” (1985:23 Wakeman-Hervorhebung von mir). Mit rund 2300 v. Chr., aber der mesopotamischen König hatte das Recht angeeignet, um ein eigenes zu ernennen.  Schließlich etwa 2100 v. Chr., wurde die nin-dingir/entu nur Ehepartner der Stadt Gott sie diente und / oder die Gemahlin von Dumuzi . Weiterhin wird nach etwa 1700 v. Chr., verschwand der Titel ENTU von Archivalien Texte (Frayne 1985:22). Begleitend, die “Heilige Hochzeit” auch verändert, bis in die neueste Form, es zwei Statuen (Cooper 1993:91; Frayne 1985:22) wahrscheinlich beteiligt.

Nach Steinkeller, und eine Göttin “den frühesten sumerischen Pantheon wurde von weiblichen Gottheiten, dominiert”, die göttliche “Besitzer” der meisten frühen Städte, “kontrollierte … Fruchtbarkeit, Zeugung, Heilung und Tod.” Gepaart mit jeder war ein Gott “, eine Personifizierung der männlichen Zeugungskraft.” Im Laufe der Zeit erhöhte sich die Leistung der männlichen Gottheiten, “aber nie verdrängen, dass der Göttinnen” (1999:113). Vielleicht Inanna Herrschaft von viel “Heilige Hochzeit” Material (Jacobsen 1976:39-40) spiegelt den frühesten Zeiten, als die “Heilige Hochzeit” auf Göttinnen zentriert. Ist es möglich, dass die Zeremonie ursprünglich mit ihrem Anliegen behandelt allein?

Detail, Uruk Vase, mit Prozession von nackten Priester trägt Geschenke an Inanna Schrein., Inanna Gruß ihnen an die Tür von ihrem Torpfosten markiert. Alabaster. 3 ‘. Uruk, Mesopotamien. Vierten Jahrtausend v.Chr. © S. Beaulieu, nach Gadon 1989:137. größere Ansicht des Bildes

Ein Teil der Antwort liegt, denke ich, in eine spannende Theorie Sumerologist Douglas Frayne, die eine überzeugende Erklärung der Beweise präsentiert vorgetragen.  Nach der hervorgeht, dass nin-dingir und ENTU in das gleiche Amt beziehen, schlägt Frayne, dass diese Priesterin war der Inanna der “Heilige Hochzeit” Gedichte. Er dann wieder untersucht die vorhandenen Erkenntnisse und kommt zu dem Schluss, dass das Ritual ein integraler Bestandteil der Installation des “neuen ENTU Priesterinnen” (1985:12 ff. Frayne. ,14-18) war.

Mit der Unterstützung seiner Theorie diskutiert Frayne, was Wissenschaftler “Jahr Formeln” zu nennen, die Babylonier mit dem Namen eines Jahres durch seine bedeutende Ereignis und nahm ihn auf, zum Beispiel Bausteine ​​(Cohen 1993:4). Ein solches Geschehen war die Installation eines en: zum Beispiel “Das Jahr der ENTU von Nanna wurde von Vorzeichen gewählt” oder “Das Jahr Nur-Adad der ENTU von Utu installiert [dem Sonnengott]” (Frayne 1985:15). Letzteres korreliert mit einer Passage in einen “literarischen Schreibens Sin-Iddinam”, die bedeutende Ereignisse beschreibt, in der frühen Regierungszeit seines Vaters Nur-Adad:

Ein ENTU Priesterin, die unbefleckte Lustration Riten perfektioniert, installiert er [Utu] in ihrem gipar. Vom Abend bis zum Morgen, fügte er hinzu [Angebot?] Und füllte es mit Fülle (Frayne 1985: 15).

Der letzte Satz erinnert an die Herrscher der Geschenke bringt, um Inanna in die “Heilige Hochzeit”.

Frayne zeigt dann auf Archiv-Texte, die “record Auszahlungen von Materialien, die verwendet werden, um Kult-Objekte zu konstruieren waren, oder wurden in Zeremonien verwendet …” (1985:17). One, mit ziemlicher Sicherheit in Bezug auf die Installation eines ENTU, Listen als Kultobjekte: “[Ein] Dame Thron / ein Bett …” “Sacred Marriage” Hymnen oft beschreiben die Einrichtung ein Bett und einen Stuhl vor dem Ritual (Frayne 1985:18 ff.).. So kommt zu dem Schluss, dass Frayne die Installation eines nin-dingir/entu der Feier der zur Folge “Heilige Hochzeit”.

Die Frage ist: Warum? Die nin-dingir/entu war wahrscheinlich der Priesterin, die, in Uruk, inkarniert Inanna, und in anderen Städten sie manchmal verkörpert die weibliche Hälfte des göttlichen Paares, dass die Stadt (Steinkeller 1999:123) geschützt. Wenn ihr die Installation erforderte die “Heilige Hochzeit”, sie könnte auch inkarniert Inanna. Die Mesopotamier klar verstanden Inanna eng mit Fruchtbarkeit verbunden werden. Ursprünglich dann das Ritual vielleicht ein Fruchtbarkeitsritus gewesen sein, eine Möglichkeit von Wakeman den Vorschlag, dass die “Heilige Hochzeit” von zentraler Bedeutung für eine frühe Urukian Erntefest unterstützt wurde. [ 8 ]

Paar auf Terrakotta Bett, vielleicht, die die “Heilige Hochzeit”. Das Objekt konnte auf dem Festival gekauft wurden. Mesopotamien 3rd. Jahrtausend v. Chr.. © S. Beaulieu, nach Teubal 1983: 117. größere Ansicht des Bildes

Meine hohen Bereich, was ist gut bewässert,
Meine eigene Nacktheit, ein gut bewässert, eine steigende Hügel -
I, wird das Mädchen-, der Pflug das? . . . .
Junge Dame, kann der König Pflug es für Sie,
Mai Dumuzi, der König, Pflug für Sie! ”
(Sefati 1998:225)

Die landwirtschaftliche Sumerer metaphorisch gleichgesetzt Pflügen des Bodens mit Geschlechtsverkehr (Jacobsen 1976:46). Daher ist es sinnvoll, dass “Göttin auf Erden” Inanna, dessen Körper mit Ackerland identifiziert theoretisieren scheint, wäre nicht in der Lage, über das Land die Fruchtbarkeit zu bringen, bis sie sich, zumindest potenziell, wurde fruchtbar. So könnte die “Heilige Hochzeit” ein integraler Bestandteil der Installation von nin-dingir/entu als Inanna haben, weil ich vorschlagen, wie das Land, sie werden “gepflügt” hatte fruchtbar zu sein und um Fruchtbarkeit und Wohlstand zu Sumer zu bringen.

Möglicherweise, so wurde die “Heilige Hochzeit” rite ursprünglich nicht betroffenen mit Kingsize-Entscheidungsfindung auf allen, sondern mit “Göttin-making”, vielleicht war es ein Ritual für, wie es war, “aktivierende”, macht fruchtbar eine “Göttin auf der Erde. ” Zu diesem Zweck der Zeremonie rituelle Paarung zwischen den ENTU designierten und, sagen wir, ein Priester zur Folge, da für die Babylonier, die Fruchtbarkeit der Erde wie im Himmel, ergab sich aus der Vereinigung von Mann und Frau.

Dumuzi (Mann in Netzrock, siehe Steinkeller 1999: 104-111) nähert Inanna am Schrein, Prozession der Priester nackt folgenden, mit Geschenken. Wiederaufbau. Alabaster Vase. 3 ‘. Vierten Jahrtausend v.Chr. Uruk, Mesopotamien. © S. Beaulieu, nach Meador 2000: 59. größere Ansicht des Bildes

Dauerhaft – - Das Ritual würde ich vermuten, haben die Priesterin als Inanna bestätigt und für eine kurze Zeit, die Priester hätten verkörpert einen göttlichen Geliebten. Um jedoch eine Gottheit verkörpert haben, wenn auch nur vorübergehend, ihn gesetzt hätte auseinander: eine Zeit lang hatte er ein Gott war!

An einem gewissen Punkt, vielleicht ein Priester den Vorteil, dass weiterhin die Göttin der Liebhaber verkörpert, der mit der Rolle des Charisma an die Macht in der Gemeinde zu erreichen gesehen haben. In der Tat konnte er den ersten en gewesen sein!

Laut Kramer, war die “Heilige Hochzeit” wird seit mehreren Generationen vor den Sumerern verbundenen Dumuzi mit ihm (1969:57-8) gefeiert. Darüber hinaus kommt es Dumuzi in der sumerischen “King List” als ein frühes en von Uruk (Kramer 1969:328). Könnte es diese sehr Dumuzi, die Paarungsritual für die Validierung des Königtums angeeignet? Wie en, wäre er der wichtigste Verwaltungsbeamte der Tempel-Komplex und seine Güter wurden in der Tat der Herrscher der Stadt (Steinkeller 1999:105; Henshaw 1994:44). Möglicherweise auch ein talentierter General, konnte er langsam die Bedeutung seiner Rolle durch militärische Aktivitäten zugenommen haben in der Stadt brauchen. Trotzdem würde er blieb sich der Bedeutung der Fortsetzung seiner Beziehung mit Inanna und halten den Titel en, diese Verbindung zu deuten haben.

Inanna Holding Datum Wedel. Fragment eines Reliefs Schiff. Mesopotamien. Rund 2400 BCE. © S. Beaulieu, nach Gadon 1989:134.

Erfolgreich männlichen ens, nun vielleicht auch mit dem Titel lugal “großen Mann”, könnte dem Beispiel gefolgt sind, bis sie allmählich Könige in ihrem eigenen Recht. [Wurde 9 ] Steinkeller ist der Ansicht, dass “enship war offenbar die ursprüngliche Form des sumerischen Königtum” unterstützt diese These (1999:112). Allerdings scheinen viele später mesopotamischen Könige zu tun haben, früh en / lugals wäre noch gewesen, auf eine Beziehung mit Inanna verlassen, um ihre Königswürde zu bestätigen. Obwohl schließlich mesopotamischen Königen regiert ohne Bezug auf eine ENTU oder eine “Heilige Hochzeit” rite, setzten viele von ihnen nennen sich “Geliebte” oder “Ehegatte” von Inanna oder ihrem Amtskollegen Ishtar (Lapinkivi 2004:59-62).

Wie wir gesehen haben, argumentiert Mary Wakeman, dass die “Heilige Hochzeit” in der frühen Uruk entstanden, um religiöse Sanktion für männliche Machtausübung geben. Obwohl diese Erklärung wirft ein Licht auf, wie eine immer männlich dominierten Stadt könnte das Ritual genutzt haben, ist es nicht erklären, warum die Stadt wären nötig, um diesem besonderen Ritus statt der Entwicklung von anderen, die weniger Stärkung der Göttin war zu nutzen. Auch bedeutet es wirklich, den Ursprung des Rituals zu sprechen. Ich habe vermutet jedoch, dass die “Heilige Hochzeit”, wie ein Ritual für die Aktivierung eines nin-dingir/entu, um die Fruchtbarkeit ihres Landes zu gewährleisten entstanden. Nicht nur, dass dieser Vorschlag erläutern die historisch bezeugt Verweise auf die Assoziation der “Heilige Hochzeit” mit der Installation von entus, aber es beleuchtet auch die mächtigen Fruchtbarkeit Elemente in das Ritual.

Die Unverletzlichkeit der religiösen Tradition würde erklären, warum eine zunehmend männlich-dominanten Gesellschaft gezwungen gewesen wäre, weiterhin die altehrwürdige Ritual zu verwenden, um eigene Ziele zu erreichen, warum das Ritual überlebt so lange, und warum auch nach der ENTU verschwunden war von Archivalien Texte, setzten die meisten Könige von Mesopotamien, um sich als “Ehepartner / Geliebten Inanna-Ischtar.”

Hinweise

Literaturverzeichnis

By.:Karlmann751

(i1) d.nin-ngish-zi-da / dingir gu3-de2-a / ensi(PA.TE.SI) / lagash(SHIR.BUR.LA)ki / (5) lu2 e2-an-na / in-du-a-kam / (ii1) d.inanna / nin kur-kur-ra / nin-a-ni / gu3-de2-a / (5) mu-gi16-sa / ensi2(PA.TE.SI) / lagash(SHIR.BUR.LA)ki / lu2 e-ninnu / d.nin-ngir-su-ka / (10) in-du3-a / u4 d.inanna-ke4 / igi nam-ti-ka-ni / mu-shi-bar-ra-a / gu3-de2-a / (15) ensi2(PA.TE.SI) / lagash(SHIR.BUR.LA)ki / geshtu2 dangal-a-kam / urdu2 nin-a-ni / ki-ang2-a-am3 / (20) nga2-u3-shub-ba-ka / ngish-ba-hur / ka-al-ka / urin ba-mul / (iii1) im-bi ki-dadag-ga-a / im-mi-lu / sig4-bi / ki-sikil-a / (5) im-mi-du8 / ush-bi mu-ki3 / izi im-ta-la2 / temen-bi / i3-ir-nun-ka / (10) shu-tag-ba-ni-du11 / e2 ki-ang2-nga-ni / e2-an-na sha3-ngir-su.ki-ka / mu-na-ni-du3 / kur ma2-gan.ki-ta / na4.esi im-ta-e11 / alan-na-ni-she3 / mu-tu / gu3-de2-a / lu2 e2-du3-a-ka / (iv1) nam-ti-la-ni he2-su3 / mu-she3 mu-na-sa4 / e2-an-na-ka / mu-na-ni-ku4 / (5) lu2 e2-an-na-ta / ib2-ta-ab-e3-e3-a / ib2-zi-re-a / mu-sar-a-ba shu bi2-ib2-uru12-a / d.inanna / (10) nin kur-kur-ra-ke4 / sang-nga2-ni unken-na / nam-he2-ma-KU5-e / gish.gu-za gub-ba-na / suhush-bi2 / (15) na-an-gi-”ne2″ / numun-a-ni “he2-til” / bal-”a-ni he2-ku5″

—–
(i1) Ningishzida, der Gott des Gudea, des Stadtfürst von Lagash, des Mannes, (5) der das Eanna gebaut hat. (ii1) Inanna, die Herrin aller Länder, seine Herrin, Gudea, (5) der den wertvollen Namen hat, der Stadtfürst von Lagash, der Mann, der Eninnu des Ningirsu (10) gebaut hat, als Inanna zu ihm mit ihrem Leben verspendete Blick angesehen hat, Gudea, (15) der Stadtfürst von Lagash, der das weiten Ohr ist, ein Diener, der sein Herrin liebt. (20) Er die Ziegelform skizziert. Im Lehmkübel hat er Standard scheinen gelassen. (iii1) Sein Lehm hat er an “reinem” Ort vermischt. Sein ungebrannte Ziegel hat er an “reinen” Ort (5) geformt. Sein Fundament hat er gereinigt, mit Feuer hat er gereinigt. Seine Gründungsbeigabe hat er mit Öl von herrlichen Geruch (10) gestreut. Sein beliebtes Haus, Enanna von Girsu, hat er für sie gebaut. Aus dem Land Magan hat er schwarzen Stein mitgebracht. Er hat (ihn) zu seiner Statue geschaffen. Gudea, der Mann des Haus-Bauens. (iv1) Möge sein Leben lang sein. Er hat es ihr Name genannt. Er hat es für sie in Eanna hineingebracht. (5) Der Mann, der aus Enanna sie (Statue) herausbringt, der sie zerstört, der die darauf befundene Inschrift rasiert, Inanna, (10) die Herrin aller Länder, möge sie sein Haupt in der Versammlung verfluchen. Sie soll seines aufgestelltes Throns Fundament (15) nicht stabilisieren. Möge seine Same Ende sein. Möge seine Herrschaft abgeschnitten werden.

—–
gi16-sa: dauernde, wertvoll
igi: Auge
igi–bar: sehen
geshtu2: Ohr(, Weisheit)
dangal: weit
urdu2: Sklave
ki–ang2: lieben
nga2-gish.u3-shub: Ziegelform
ngish–hur: skizzieren
ka-al(-ak): Lehmkübel
urin: Standard
mul: scheinen (lassen)
im: Lehm
dadag: “rein”
lu: vermischen
sig4: ungebrannte Ziegel
silil: “rein”
du8: formen
ush: Fundament
ku3: “rein” (rituell)
izi–la2: mit Feuer reinigen
temen: Gründungsbeigabe
i3: Öl, Fett
ir: Geruch, Duft
nun herrlich
shu-tag–du11: streuen
ki(-g)–ang2: beliebte
e3: herausbringen (maru)
zi(-r): zerstören, vernichten
mu-sar-ra: Inschrift
shu–ur3: rasieren
sang: Kopf
unken: Versammlung
nam–KU5: verfluchen
gub: stehen
gi(-n): stabilisieren, stabil sein
numun: Same
til: vernichten
bala: Regierung, Dynastie
ku5: schneiden

Abb.aus  Assurbanipals sammlung.Ninive.

Fund: Sir Henry Layard

by:Karlmann751

Dr. Patrick Heron was born in Dublin in 1952. At 24 years old, he had an epiphany while reading the Bible. He became interested in bible prophecy concerning the “end times” about 1996. In 1997, his first book Apocalypse Soon was published and became a bestseller in Ireland. It entered the Irish bestsellers list after an interview with Gareth O’Callaghan, on RTE radio, who said he “read it in one sitting and was gripped.” There has recently been amazing interest to-date in this new book The Nephilim and the Pyramid of the Apocalypse, published by Kensington Publishing, which Patrick believes is the FIRST EVER book proving overwhelmingly who built the pyramids and why.

http://www.ufodigest.com/images/nephilim-giants.jpg

It would appear that the vast majority of folks that are aware of and interested in the Nephilim believe that they were giants. The King James Version of the Bible was printed in 1611. This is what it says in Genesis 6:4, the first occurance in the English language of these beings:

“There were giants (Nephilim) on the earth in those days, and also after that, when the sons of God came in unto the daughters of men, and they bare children to them, the same became mighty men which were of old, men of renown.”

In another version it says, “…these were the heroes of old, men of renown.” (NIV)

In the KJV, the translators did not know what the word the word “Nephilim” meant. So they translated it as “giants”. Thus everyone afterward assumed that the giants were the same as Nephilim.

The Hebrew for “giant” is gibbor. Totally different from and has nothing to do with the word, Nephilim. The sons of God are created spirit men,or what we call angels. The Hebrew word Nephilim literally means “the fallen ones.” Thus the sons of God were the Nephilim,fallen angels or Fallen Ones. For they fell from grace, fell from Heaven and fell to earth. The giants didn’t fall from anywhere.

The offspring of the Nephilim were the gibbor, or giants; Hybrids of humans with the Fallen Angels. Enoch contends that the demons that inhabit the world today are the dispossed spirits of these offspring of angels with humans.

In my mind, the giants were not important. But the Fallen Angels, the gods of pre-history, were the powerful spirit men, full of fascination and wisdom and magick and supernatural ability, who ruled the earth and caused the sin and violence and bloodshed that precipated the Flood in those ancient times.

The giants were probably bungling oafs. That’s why a 17 year old youth called David could skip around Goliath and sink a stone in his head before he had time to draw his sword.

And why the Israelites under Joshua could conquer the Promised Land and capture “60 of the giant cities of Bashan.”

Because of their sin, these Fallen Ones are locked up in a subterranean prison called the Bottomless Pit, the Abyss and Tartarus. This where the “gods” are kept according to Homer.Furthermore, in Ephesians 4:8 it says of Jesus;

The Hand of God

The Hand of God?

This image has been making the rounds recently, and it’s quite an amazing one. This kind of thing just blows my mind, but helps me again come to the realization that there’s no freaking way everything we know about the universe could have just happened by accident.

This is actually an x-ray photograph of something called a pulsar, a tiny, dying, but still-powerful star. They spin like crazy and light up the space around them. It’s official title is “PSR B1509-58,” but I like to call it the “Hand of God.”

The scene, which spans 150 light-years, is about 17,000 light years away, so what we see now is how it actually looked 17,000 years ago, and that light is just arriving here.

Wow. My mind is blown away by stuff like this. But still, looking at, it’s hard not to wonder if this maybe isn’t just a cosmic Polaroid of what went on the day God created the heavens and the earth. We may be small, but we have a very very big God.

Karlmann751

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/archive/f/f5/20101001204200%21Mesha_Stele_%28511142469%29.jpg

Típus

epigrafikus sztélé

Tartalma

győzelmi felirat

Méret

124 cm × 71 cm × 71 cm

Anyag

fekete bazalt

Állapot

töredékekből helyreállított, a szöveg 2/3 része ép, szélein és alul töredékes

Története

Felfedezés

helye és ideje

1868. augusztus 19.,

Dhiban (ma Jordániában)

Felfedező(k)

Frederick Augustus Klein,

Charles Clermont-Ganneau

Kora

i. e. 890-830 között

Nyelv

moábi

Írás

óhéber

Található

Louvre, Párizs

A Mésa-sztélé (19. századi elnevezésével a moábita kő) a Bibliában említett Mésa (moábi משע Mšʿ, héber מֵי‏‏שַׁע Mésa (Mêšăʿ); Meša, Mesha, Mescha), moábi király i. e. 850 körüli, Izráel elleni győztes hadjáratának és királysága megszervezésének állít emléket. A sztélé az ókori Izráeli történelem, az óhéber írás, a moábi nyelv és a sémi epigráfia máig egyik legjelentősebb emléke.

A 124 cm magas, 71 cm széles és mély, felső részén lekerekített fekete bazalt követ 1868. augusztus 19-én fedezte fel a Holt-tenger keleti partján Frederick Augustus Klein, az elzászi származású jeruzsálemi misszionárius-lelkész, a Jerusalem Mission Society tagja. Kerak térségében utazgatva Dibánba érkeztekor ő volt az első külföldi, aki az ősi, vésett feliratú kőről hallott. A követ az ókori moábi főváros, Díbón (דִּיבוֹן, a mai jordániai Dhiban) mellett, az Arnóntól néhány kilométerre találta meg.[3]

A követ kiváló állapotban találta, bár a kő ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Vizsgálata csak a kő alsó és felső részen mutatott kisebb sérüléseket.[4] Rajzot ugyan nem készített róla, de azonnal értesítette a jeruzsálemi német konzult, aki előkészítendő a kő megszerzését és Berlibe küldését tárgyalásokat kezdett a helybeli beduinokkal. A tárgyalásokról a szintén ott tartózkodó francia és angol diplomaták is tudomást szereztek. Az ekkor kezdődő versengésnek később komoly hatása lett a sztélé sorsára.

A sztélé megmenekülése Charles S. Clemont-Ganneau (1846-1923) francia orientalista, Ernest Renan tanítványának érdeme, aki jeruzsálemi tartózkodása alatt értesült Kleintől a kő előkerüléséről. 1869 októberében egy Selim al-Qarim nevű arab közvetítőt küldött a helyszínre, aki egy vázlatos másolatot készített a feliratról (ma a Louvreban), ami alapján azonnal felismerte a lelet fontosságát és korai eredetét. Időközben azonban a konzul megkísérelte a kő elszállítását és ez, valamint a lelet iránti megnövekedett érdeklődés és a diplomaták egymást túllicitáló pénzajánlatai ellenére is holtpontra jutó tárgyalások, felszították a kedélyeket. Ehhez járult még az a vélelem, hogy a sztélé talán belül kincset rejt.

Így mikor Clermont-Ganneau 1869 november-decemberében egy másik közvetítő, Yaqoub Karavaca segítségével egy rendes lenyomatot is készíttetni akart a kőről, közvetítőjét a helybéli beduinok megtámadták és a még alig megszáradt és szétszakadt lenyomattal kellett elmenekülnie.[5] Ezek után az addig sértetlen sztélét tűzben felforrósítva és arra hideg vizet öntve széttörték,[6] majd a darabokat a jeruzsálemi régiségpiacon próbálták értékesíteni.

Kapcsolatainak hála azonban Clermont-Ganneau 1872-re sikeresen meg tudta szerezni a két legnagyobb darabot, valamint több kisebbet is, s ezeket az időközben összeillesztett lenyomat alapján (ma szintén a Louvreban) restaurálta. Más töredékek a brit Palestine Exploration Fundhoz kerültek, kisebb része pedig a Német Keleti Társaságot (Deutsche Morgenländische Gesellschaft) képviselő Schlottmann professzorhoz.

Amikor kiderült, hogy a Louvre megszerezte a Clermont-Ganneau-nál lévő darabokat, a Palestine Exploration Fund önként felajánlotta az övéit, majd 1891-ben a Schlottmann-nál lévő utolsó hiányzó darabok is a helyükre kerültek a lánya révén. Így végül felfedezése után 23 évvel sikerült a sztélé körülbelül kétharmadát újra összeállítani.[7] Ma mind az eddig még nem publikált lenyomat, mind sztélé a Louvreban található, egy másolata pedig a British Museumban, Londonban.

A sztélé jelentősége

Izráel Istenének neve a sztélé 18. sorában: יהוה JHWH

A sztélé történelmi, nyelvészeti, írástörténeti és bibliai szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bír.

Történelmileg az egyetlen külső forrás, mely megerősíti, illetve kiegészíti a Királyok 2. könyve 3. fejezetében leírt bibliai beszámolót Mésa lázadásáról, az izraeli fennhatóság alóli kiszakadásáról és királyságának megalapításáról. Természetesen, ahogyan ez az ókori közel-keleten szokásos volt, mindkét verzió csak a maga szempontjából fontos eseményeket említi meg. Egyúttal ez az ókori Izráelre vonatkozó leghosszabb eddig ismert Biblián kívüli forrás is.

Nyelvészetileg a moábi nyelv egyetlen igazi forrása.

Írástörténetileg az eredeti óhéber írás legjelentősebb emléke, részben mert ez tartalmazza az óhéberrel írt leghosszabb összefüggő szöveget (34 sorban), másrészt kivitelezése révén is, hiszen királyi emlékkőről lévén szó, a betűk megformálására gondosan ügyeltek. Ezenfelül ez a legrégebbi sémi és alfabetikus karakterekkel írt felirat, valamint a leghosszabb valaha is talált monumentális felirat Palesztínában.

Bibliai szempontból fentieken túl külön jelentőséggel bír, hogy egész sor bibliai személy- és helységnév is említve van benne, többek között Kemós (Kámós), Moáb nemzeti istene, Omri és Dávid,[8] Izráel királyai. Ez a legkorábbi ismert forrása a JHWH Istennévnek is.

A sztélé tartalma

עמרי מלך ישראל Omri, Izráel királya A sztélé 4-5. sora

I. Mésa sorozatos győzelmei és uralmának megszilárdítása (1-21a. sor)

1. A sztélé “bevezetője” a sztélé felállításáról. (1-4a)

2. Omri és fia agressziója Moáb ellen, Mésa diadala Izráel felett. (4b-10)

3. Atarót lerohanása, az oltár elmozdítása; áttelepítések. (10b-14a)

4. Nébó lerohanása, JHWH házának kifosztása. (14b-18a)

5. Jahac elfoglalása, Izráel királyának elűzése, a terület Díbónhoz csatolása. (18b-21a)

II. Mésa építkezései (21b-31a. sor)

6. Nagyszabású építkezések Qorchában, városi vízgyűjtő és ciszternák; izráeli foglyok kényszermunkája. (21b-26a)

7. Aróér, a Királyok útja Arnónnál, Bét-Bámót, Becer, Mahdebá, Dibláten, Baál-Meón. (26b-31a)

III. Harc Horónen ellen (31b-34. sor)

A sztélé és a Biblia kapcsolata

A vonatkozó bibliai szövegrész: 2 Királyok 3:4-27

4 Mivel Mésa, Moáb királya juh-tartó volt, ezért Izráel királyának százezer bárányt és százezer kost – gyapjá[val együtt] – fizetett (adóban). 5 Amikor azonban meghalt Akháb, fellázadt Moáb királya Izráel királya ellen.

6 De kiment Jehorám király azonnal (azon a napon) Sómrónból és számbavette egész Izráelt, 7 majd elment és elküldött Jósafáthoz, Júda királyához, mondván: “Moáb királya fellázadt ellenem! Eljösz-e velem Moábba háborúra?” Az pedig mondta: Felmegyek! (…) 9 és elment Izráel királya és Júda királya és Edom királya

(…)

21 és egész Moáb hallotta, hogy feljöttek a királyok harcolni ellenük, ezért összekiálttattak – a fegyvert még épp csak fogni képestől kezdve és feljebb – és felálltak a határ mentén.

22 Amikor azonban felkeltek korareggel és a nap rátűzött a vizekre, szemből Moáb vörösnek látta a vizeket, mint a vért 23 és mondták: “Vér ez! Bizonyosan egymásra támadtak a királyok és levágta egyik a másikat, ezért most prédára fel, Moáb!”

24 De amikor Izráel táborához értek, felkelt Izráel és leverte Moábot, azok pedig megfutamodtak előttük; majd betörtek abba [ti. Moábba] és folyamatosan verték Moábot -

25 a városokat lerombolták és minden jó földdarabra kiki rádobta a maga kövét, amíg elborították azt kövekkel és minden vízforrást betömtek és minden jó fát kidöntöttek -, egészen addig, amíg [már csak] a köveit hagyták meg Kir-Harésetnek; de azt is körülvették a parittyások és rombolták azt.

26 Amikor látta Moáb királya, hogy erősebb nála a harc, maga mellé vett hétszáz kardforgatót, hogy áttörjenek Edom királyához, de nem voltak rá képesek.

27 Ekkor vette az elsőszülött fiát, aki uralkodó lett volna helyette és feláldozta őt égőáldozatul a kőfalon, mire hatalmas harag lett [úrrá] Izráelen és elvonultak onnan és visszatértek a saját földjükre.

A sztélén említett földrajzi adatok, tulajdonnevek, sőt egyes kifejezések egyezése a Bibliában szereplőkkel, olyan mértékű, ami egyértelműen igazolja a benne leírt események valódiságát. Az egyetlen komolyabb problémát csak a két szöveg eltérő időpontmeghatározása jelentheti. A 2 Királyok 3:5 szerint Mésa lázadására Omri fiának, Akhábnak a halála (i. e. 853) után, az ő fia, Jehorám alatt került sor, míg a sztélé a 4-8. sorban azt írja, hogy erre Omri fia, tehát Akháb alatt került sor.

Omri az északi (izráeli) királyság egyik legerősebb királyaként i. e. 885-873 között uralkodott és dinasztiája egészen i. e. 841-ig állt fenn, amikor unokáját, Jórámot Jéhu meggyilkolta. A sztélé szerint (7-9. sor) Omri elfoglalta Médebát, és ott lakott egész életében, valamint a fia uralkodási éveinek felében, összesen 40 évig. Összeadva Omri 12 uralkodási évét (1Királyok 16:23), fia, Akháb 22 évét (1Királyok 16:29), Akháb fiának Akháziának 2 évét (1Királyok 22:52), valamint fivérének, Jórámnak fél uralkodási idejét, ami 6 (2Királyok 3:1), az eredmény 42 év.

Akár a bibliai uralkodási éveket korrigáljuk (különös tekintettel a végző és kezdő évekre), akár a sztélé 40 évét vesszük kerekített számnak (ami a közel-keleten eléggé elterjedt jelenség volt), az időpont egyezik, amiből úgy tűnik, Mésa lázadása Jórám 6. évében i. e. 846-ban lehetett és a 2Királyok 3 leírásából valószínűsíthető, hogy ezt azonnal követte Jórám megtorló hadjárata. Az időpont beleillik az i. e. 848-841 közötti időszakba is, amikor északon Jórám, délen pedig Jósafát, a hadjárat másik résztvevője, egyszerre uralkodott.

Maga a probléma alapvetően a בן bén / ben- /bin- fiú, fia szó értelmezéséből adódik, ami könnyen feloldható, ha tudjuk, hogy az ókori közel-keleti szóhasználatban a fia kifejezés bármely férfi leszármazottat jelenthetett, küönösen uralkodók esetében, ahol az egyes dinasztiák (vagy “házak”) gyakran az alapítóról vagy a dinasztia legfontosabb tagjáról kapták nevüket.[9] A sztélén szereplő בנה bnh egyaránt fordítható fia- vagy fiai-nak, így az Omri fia(i) kifejezés Akhábon kívül mindkét fiára és itt konkrétan Jehorámra is vonatkozhat.

Dávid háza a sztélé szövegében

1993-ban egy i. e. 9. századi sztélé-töredéket fedeztek fel az észak-izráeli Tel Dan-nál, amely megemlíti a Bibliában többször[forrása?] előforduló “Dávid háza” kifejezést.[10] Ez a felirat volt az első, mely Biblián kívüli forrást adott Dávid királlyal kapcsolatban, ami annak fényében, hogy tudományos körök külső források híján megkérdőjelezték Dávid létét, rendkívül jelentősnek tekinthető.

1994-ben, nemcsak a sztélén, hanem annak a Louvreban őrzött egykori lenyomatán is elvégzett vizsgálata során André Lemaire felhívta a figyelmet, hogy a töredékes 31. sor az ő véleménye és kiegészítése szerint szintén a בית דוד bét Dávíd Dávid háza kifejezést tartalmazza.[11] Hipotézisében egyrészt a szövegrész egy addig hiányzó betűjét – a Dávid kezdőbetűjét – állította vissza: וחורננ. ישב. בה. בת[ד]וד “ami pedig a horonitákat illeti, ott élt közte Dávid háza”,[12] mely kiegészítést a többség elfogadta, elsősorban azért, mert más betű behelyettesítése nem ad ki értelmezhető szöveget. Másrészt a horonitákat említő erősen sérült és hiányos 31-33. sort teljes egészében kiegészítette: [D]ávid háza pedig Horonajimban lakott (…) és Kemós azt mondta nekem: “Menj fel, harcolj Horonajim ellen!” És én felmentem és [harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt és] Kemós megújította azt az én napjaimban..

Amennyiben Lemaire tézisei igazak, a Tel Dán-sztélével együtt immár két külső (tehát a Biblián kívüli) forrás is van, mely igazolja Dávid házának, azaz dinasztiájának létét. Ugyanakkor azonban egy másik tudóscsoport által végzett 2001-es újabb vizsgálat Lemair nézeteit nem erősítette meg

1998-ban Anson Rainey próbálta a 12. sor rejtélyes אראל. דודה kifejezését azonosítani “Dávidi oltár”-ként.

A sztélé felirata

Az eredetin is megtalálható pont a szavakat, a vonal a nagyobb egységeket választja el. A [ ] a rosszul olvasható vagy hiányzó, de kikövetkeztetett betűket jelzi, a benne lévő pont az ismeretleneket (körülbelül annyit, amennyi feltételezhetően hiányzik). A szaggatott vonal nagyobb hiányzó részeket jelöl. Az átírásban š (‏‏שׁ)=s, s (ס) és ś (שׂ)=sz. Az š és ś a pont nélküli sín (ש) átírása, ahol biztos a kiejtés. Ahol nem, ott ş-el van jelölve. Az átírás Prim & Socin, 1886, Barton, 1937, Albright, 1969 és Lemaire, 1994 alapján, az eredeti szövegről készült, kiegészítve a szerzők által javasolt jelenlegi legvalószínűbb olvasatokkal.

Kvadrát betűkkel

Átírásban (transcriptio)

1. אנכ.משע.בנ.כמש[מלכ].מלכ.מאב.הד

1. ʾnk.mšʿ.bn.kmš[mlk].mlk.mʾb.hd

2. יבני | אבי.מלכ.על.מאב.שלשנ.שת.ואנכ.מלכ

2. ybny | ʾby.mlk.ʾl.mʾb.šlšn.št.wʾnk.mlk

3. תי.אחר.אבי | ואעש.הבמת.זאת.לכמש.בקרחה | במ[ש]ע.[מ]

3. ty.ʾḥr.ʾby | waʾʿś.hbmt.zʾt.lkmš.bqrḥh | bm[š]ʿ.[m]

4. שע.כי.השעני.מכל.המלכנ.וכי.הראני.בכל.שנאי | עמר

4. šʿ.ky.hšʿny.mkl.hmlkn.wky.hrʾny.bkl.śnʾy | ʿmr

5. י.מלכ.ישראל.ויענו.את.מאב.ימנ.רבנ.כי.יאנפ.כמש.באר

5. y.mlk.yśrʾl.wyʿnw.ʾt.mʾb.ymn.rbn.ky.yʾnp.kmš.bʾr

6. צה | ויחלפה.בנה.ויאמר.גמ.הא.אענו.את.מאב | בימי.אמר.כ[דבר.]

6. ch | wyḥlph.bnh.wyʾmr.gm.hʾ.ʾʿnw.ʾt.mʾb | bymy.ʾmr.k[dbr.]

7. וארא.בה.ובבתה | וישראל.אבד.אבד.עלמ.וירש.עמרי.את.כל.א[ר]

7. wʾrʾ.bh.wbbth | wyśrʾl.ʾbd.ʾbd.ʿlm.wyrš.ʿmry.ʾt.kl.ʾ[r]

8. צ.מהדבא | וישב.בה.ימה.וחצי.ימי.בנה.ארבענ.שת.ויש

8. c.mhdbʾ | wyšb.bh.jmh.wḥcy.ymy.bnh.ʾrbʿn.št.wyś

9. בה.כמש.בימי | ואבנ.את.בעלמענ.ואעש.בה.האשוח.ואבנ[.]

9. bh.kmš.bymy | wʾbn.ʾt.bʿlmʿn.wʾʿś.bh.hʾšwḥ.wʾbn[.]

10. את.קריתנ | ואש.גד.ישב.בארצ.עטרת.מעלמ.ויבנ.לה.מלכ.י

10. ʾt.qrytn | wʾš.gd.yšb.bʾrc.ʿṭrt.mʿlm.wybn.lh.mlk.y

11. שראל.את.עטרת | ואלתחמ.בקר.ואחזה | ואהרג.את.כל.העמ.[מ]

11. śrʾl.ʾt.ʿṭrt | wʾltḥm.bqr.wʾḥzh | wʾhrg.ʾt.kl.hʿm.[m]

12. הקר.רית.לכמש.ולמאב | ואשב.משמ.את.אראל.דודה.ואס

12. hqr.ryt.lkmš.wlmʾb | wʾšb.mšm.ʾt.ʾrʾl.dwdh.wʾs

13. חבה.לפני.כמש.בקרית | ואשב.בה.את.אש.שרנ.ואת.א[ש]

13. ḥbh.lpny.kmš.bqryt | wʾšb.bh.ʾt.ʾš.šrn.wʾt.ʾ[š.]

14. מחרת | ויאמר.לי.כמש.לכ.אחז.את.נבה.על.ישראל | וא

14. mḥrt | wyʾmr.ly.kmš.lk.ʾḥz.ʾt.nbh.ʿl.yśrʾl | wʾ

15. הלכ.הללה.ואלתחמ.בה.מבקע.השחרת.עד.הצהרמ | ואח

15. hlk.hllh.wʾltḥm.bh.mbqʿ.hšḥrt.ʿd.hchrm | wʾḥ

16. זה.ואהרג.כל[מ].שבעת.אלפנ.גברנ.ו[גר]נ | וגברת.וגר

16. zh.wʾhrg.kl[m].šbʿt.ʾlpn.gbrn.w[gr]n | wgbrt.wgr

17. ת.ורחמת | כי.לעשתר.כמש.החרמתה | ואקח.משמ.א[ת.כ]

17. t.wrḥmt | ky.lʿštr.kmš.hḥrmth | wʾqḥ.mšm.ʾ[t.k]

18. לי.יהוה.ואסחב.המ.לפני.כמש | ומלכ.ישראל.בנה.את

18. ly.yhwh.wʾsḥb.hm.lpny.kmš | wmlk.yśrʾl.bnh.ʾt

19. יהצ.וישב.בה.בהלתחמה.בי | ויגרשה.כמש.מפני | ו

19. yhc.wyšb.bh.bhltḥmh.by | wygršh.kmš.mpny | w

20. אקח.ממאב.מאתנ.אש.כל.רשה | ואשאה.ביהצ.ואחזה.

20. ʾqḥ.mmʾb.mʾtn.ʾš.kl.ršh | wʾśʾh.byhc.wʾḥzh.

21. לספת.על.דיבנ | אנכ.בנתי.קרחה.חמת.היערנ.וחמת

21. lspt.ʿl.dybn | ʾnk.bnty.qrḥh.ḥmt.hyʿrn.wḥmt

22. העפל | ואנכ.בנתי.שעריה.ואנכ.בנתי.מגדלתה | וא

22. hʿpl | wʾnk.bnty.šʿryh.wʾnk.bnty.mgdlth | wʾ

23. נכ.בנתי.בת.מלכ.ואנכ.עשתי.כלאי.האשו[ח.למ]ינ.בקרב[.]

23. nk.bnty.bt.mlk.wʾnk.ʿśty.klʾy.hʾšw[ḥ.lm]yn.bqrb[.]

24. הקר | ובר.אנ.בקרב.הקר.בקרחה.ואמר.לכל.העמ.עשו.ל

24. hqr | wbr.ʾn.bqrb.hqr.bqrḥh.wʾmr.lkl.hʿm.ʿśw.l

25. כמ.אש.בר.בביתה | ואנכ.כרתי.המכרתת.לקרחה.באסר

25. km.ʾš.br.bbyth | wʾnk.krty.hmkrtt.lqrḥh.bʾsr

26. [י].ישראל | אנכ.בנתי.ערער.ואנכ.עשתי.המסלת.בארננ.

26. [y].yśrʾl | ʾnk.bnty.ʿrʿr.wʾnk.ʿśty.hmslt.bʾrnn.

27. אנכ.בנתי.בת.במת.כי.הרס.הא | אנכ.בנתי.בצר.כי.עינ.

27. ʾnk.bnty.bt.bmt.ky.hrs.hʾ | ʾnk.bnty.bcr.ky.ʿyn.

28. [.. | וא]ש.דיבנ.חמשנ.כי.כל.דיבנ.משמעת | ואנכ.מלכ

28. [.. | wʾ]š.dybn.ḥmšn.ky.kl.dybn.mšmʿt | wʾnk.mlk

29. ת[י.על.]מאת.בקרנ.אשר.יספתי.על.הארצ | ואנכ.בנת

29. t[y.ʿl.]mʾt.bqrn.ʾšr.yspty.ʿl.hʾrc | wʾnk.bnt

30. י[.בת.מה]ד[ב]א.ובת.דבלתנ | ובת.בעלמענ.ואשא.שמ.את.[נקד]

30. y.[bt.mh]d[b]ʾ.wbt.dbltn | wbt.bʿlmʿn.wʾśʾ.šm.ʾt.[nqd]

31. ————צאנ.הארצ | וחורננ.ישב.בה.ב[ית.ד]וד[.ו]א[מר.]

31. —————-cʾn.hʾrc | wḥwrnn.yšb.bh.b[yt.d]wd[.w]ʾ[mr.]

32. ———-[.ו]אמר.לי.כמש.רד.הלתחמ.בחורננ | וארד.ו[אלת]

32. ————-[.w]ʾmr.ly.kmš.rd.hltḥm.bḥwrnn | wʾrd.w[ʾlt]

33. [חמ.בקר.ויש]בה.כמש.בימי.ועל[.דה].משמ.עש[ר...]

33. [ḥm.bqr.wyš]bh.kmš.bymy.wʿl[.dh].mšm.ʿś[r...]

34. ——————————-שת.שדק | ואנ[כ...]

34. ——————————————–şt.şdq | wʾn[k...]

A Mésa-sztélén említett városok. Középen a Holt-tenger, tőle jobbra, Aróér alatt az Arnón folyó. Ezt keresztezi a szaggatottal jelzett Királyok útja.

A fordítás a szószerintiségre és nem az irodalmiságra törekszik, ezért ahol csak lehet, követi az eredeti szórendet és a szokatlannak tűnő, de eredeti formákat. A központozás a szöveg (feltételezett) dikcióját követi, de elhagyható. A sorvégi szó-szétválasztás és a [ ] igyekszik követni az eredetit. A §-jel a nagyobb tartalmi egységeket különíti el. A ()-ben lévő szavak a magyarhoz szükséges és a szövegből következő emendációk, illetve variánsok. Az “-en” végződés a kettesszámot jelzi.

1. Én vagyok Mésa, Kámós-melek[j 1] fia, Moáb királya, a dí

2. bóni. | Atyám uralkodott Moáb felett 30 évig, majd[j 2] én uralkod

3. tam atyám után. | És elkészítettem ezt a magaslatot Kámósnak Qorchában, | [Mé]sa megszabadul[ás]a

4. miatt,[j 3] mert megszabadított engem az összes királytól és mert megmutatott engem minden gyűlölőimnek![j 4] | § Omr

5. i (volt) Izráel királya és nyomorgatta[j 5] Moábot hosszú ideig,[j 6] mert haragudott Kámós a föl

6. djére. | Majd felváltotta őt az ő fia és ő is azt mondta: “Megsanyargatom Moábot!”[j 7] | Az én napjaimban szólt [e szó] szerint.

7. De lenéztem rá és házára, | Izráel pedig elpusztulván elpusztult örökre![j 8] § Mert birtokba vette Omri Mahdebá egész föl[d]

8. jét | és azon tartózkodott a saját napjaiban és a fia napjainak felében[j 9] – 40 évig -, de vissza

9. adta azt Kámós az én napjaimban! | És újjáépítettem[j 10] Baál-meónt és megcsináltam benne a vízgyűjtőt és újjáépítettem

10. Qirjátent. | § Gád férfia[j 11] pedig (ott) lakott Atarót földjén kezdettől, mert neki építette Izráel

11. királya Atarótot. | De harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt! | Majd kiirtottam az egész népet a vá

12. ros[ból], ajándék(ként)[j 12] Kámósnak és Moábnak, | majd elmozdítottam onnan az ő Dávidja oltár-tüzét[j 13] és elhur

13. coltam[j 14] Kámós elé Qerijjótba, | majd letelepítettem benne Sárón férfiát[j 11] és

14. Macharat fér[fi]át.[j 11] | § Majd szólt nekem Kámós: ‘Menj, foglald el Nébót Izráellel szemben!”[j 15] | És el

15. mentem éjszaka és harcoltam ellene hajnalhasadtától délig | és elfog

16. laltam és megöltem mind[nyájukat]: 7.000 férfit és [fiú]t[j 16] | és asszonyt és lá

17. nyt[j 17] és szolgálólányt,[j 18] | mert Astar-Kámósnak[j 19] szenteltem[j 20] az(oka)t, | majd elvettem onnan

18. JHWH [edé]nyeit és elhurcoltam[j 14] azokat Kámós elé. | § Izráel királya pedig felépítette[j 21]

19. Jahacot és abban lakott, mialatt harcolt velem, | de kiűzte őt Kámós előlem. | Mivel

20. vettem Moábból 200 férfit – mind annak feje[j 22] – | és felvittem ő(ke)t Jahacba és elfoglaltam azt,

21. hogy hozzácsatoljam Díbónhoz. | § Én[j 23] építettem újjá Qorchát, az erdők falát és a

22. fellegvár falát[j 24] | és én építettem fel kapuit és én építettem fel tornyát[j 25] | és é

23. n építettem királyi palotát és én készítettem kettős v[ízgy]űjtőt a vizeknek,[j 26] belül

24. a városon. | És mivel ciszterna sem volt a városon belül Qorchában, ezért szóltam az egész népnek: “Csináljatok ma

25. gatoknak ki-ki ciszternát[j 27] a saját házában!”, | és én vágtam ki a vágatokat[j 28] Qorchá számára Izráel

26. foglya[i] által. | § Én építettem újjá Aróért és én csináltam meg a Királyi Utat az Arnónban.[j 29]

27. Én építettem újjá Bét-bámótot, mert rom volt.[j 30] | Én építettem újjá Becert, mert lakatlan volt.

28. [..és Díbón férfia[j 11] hadrendbe állt,[j 31] mert egész Díbón engedelmes volt. | És én uralkodt[am]

29. a 100 város [felett], amit az országhoz csatoltam. | És én építettem

30. Mahde[b]á [házát][j 32] és Dibláten házát. | Ami pedig Baál-Meón házát[j 33] illeti, odahelyeztem [felügyelő(vé?)]

31. ———–az ország nyája(inak?). | § Ami pedig Horónent illeti, abban lakott Dá[vid] há[za és]mo[ndta]

32. ———–Kámós pedig mondta nekem: “Menj le, harcolj Horónen ellen!” | És én lementem és [harcol]

Karlmann751

Az Adama-szó-amiből az Àdám származik-eredetileg nemcsak a Földet,vagy a föld felszínét jelenti,hanem egy teljesen meghatározott vörös-sötétvörös földet jelent.

Ahogy az akkád szó “Adamatu”>>sötétvörös föld-et jelent,,a Hebrén szó “Adama” és a hebrén meghatározója a vörös színnek >>”Adom”-levezetett az “Adamu” és “Dam”szavakból,ami a Vért jelenti.

Mikor a bibliai teremtéstörténet leírója az istentől teremtett lényt ádámnak nevezi,akkor a kedvelt Sumér szójáték dupla jelentésével játszik.Az Àdám -jelentheti a >>Földet<<,a >>Földit<<,akit a sötétvörös földből hoztak létre(gyúrtak),de egyben jelentheti a “Vérből létrehozottat <<is.

A Teremtéstörténet második részében így olvasható:

Ès Jahve,Elohím megcsinálta Àdámot egy sárcsomóból;

és belefújta az orrán keresztül az életet

és Àdám ezentúl lélekkel rendelkezett

Csodálkozni illenék ,mikor a Hebrén “Lélek”szó fordításakor>>Nephes<< a >>Lélek/Szellem<<-jelentést kapja,amely a teremtményben él és annak halálakor eltávozik belőle.

Ezután nem tekinthető

véletlennek amikor a Pentateachusban-Mózes öt könyvében-megtiltja az Emberi vér ontását és megtiltja az állati vér fogyasztását,mert a Vér a “Nephes” Ìgy a bibliai Teremtéstörténetben tehát a “Nepesh”-szó jelenti a Lelket,a Szellemet és a Vért.

Ez az elnevezési azonosság a mezopotámiai emberteremtési szövegekben,egy kórházszerű épületben mondatott először ki,abban az épületben ahol Ea és az Anyaistennő dolgoztak az Ember elkészítésén.Ennek a háznak a Shimti -nevet adták ,aminek a jelentése>>Az a ház ahol meghatározzák a sorsot<<,de ugyanennek a szónak a levezetéséből kapjuk meg a Shi.Im.Ti.-ennek a jelentése pedig “Lélekzet-Szél-Èlet “.

Mindenesetre az ősi-ancient szövegekben utalások léteznek a génmanipulációs próbálkozásokról,azok sikerélől ill.sikertelenségéről.:

Berozosz szerint” Belus Isten(>>Ùr<<) különböző útálatos lényeknek adott életet egy “kétszeres ?”(többrészes ?) művelet folyamán,minek következtében kétfejű emberek,kentaurok,kutyafejű lovak és halfarkú kutyák jöttek létre.”

Olyan összetéveszthetetlenül nagy a “blöff”hatás,mintha egy mai viccújságból ollózta volna ki valaki,ámde ha ez a leirat egy kölesmagnyi igazságot tartalmaz,akkor rájön a gondolkodó ember arra,hogy a Nefilim az Ember rétrehozása előtt maga is kísérletezet,kísérleteket hajtott végre annak érdekében,hogy megteremtsék a másodosztályú humanoid lényt aki a Dél-afrikai bányákban átveszi az Annunaki lények nehéz munkáját.

Lehet,hogy ezek a kísérleti lények egy ideig éltek,de reprodukcióra képtelenek voltak.Innen származhat a rejtéjes bikaember,az oroszlánember(Szfinx)-amivel az antik középkelet templomait díszítették és itt nemcsak a fantázia dús termékéről van szó,hanem a reális teremtményekről amelyeket Ninhurságék -Enki tanácsára a nefilimek laboratóriumaiban létrehoztak.

Mi lehetett az az esemény ami az emberi fejlôdés százezer,vagy millió év fájdalmasan hosszú, lassú fejlôdését hirtelen meggyorsította?A hirtelen felgyorsulás az elképzelhetetlenül hosszú szakaszok után,mintha gyorsan számolnánk:egy,két,hár… nevezzük meg inkább kb. 11000/ 7400/ 3800 kr.e.–a primitív,nomád vadászokból,bogyógyüjtôkbôl földmûves, és fazkas lett?

Késôbb városépítôk,mérnökök,matematikusok,asztronomusok,metallurgiások,kereskedôk ,muzsikusok,bírók,írók,orvosok,könyvtárosok,papok szakadtak ki egy primitív embertömegbôl,és csaptak a magasba-ami logikai lehetetlenség.

Karlmann751

On the first, seventh, and fifteenth days of the month,

he established a purification, a bath.

They slaughtered Aw-ilu, who had the inspiration, in their assembly.

[225] Nintu mixed clay with his flesh and blood.

That same god and man were thoroughly mixed in the clay.

For the rest of the time they would hear the drum.

From the flesh of the god the spirit remained.

It would make the living know its sign.

[230] Lest he be allowed to be forgotten, the spirit remained.

After she had mixed the clay,

she summoned the Anunna, the great gods.

The Igigi, the great gods, spat upon the clay.

[235] Mami made rady to speak,

and said to the great gods:

“You ordered me the task and I have completed it!

You have slaughtered the god, along with his inspiration.

[240] I have done away with your heavy forced labor,

I have imposed your drudgery on man.

You have bestowed clamor upon mankind.

I have released the yoke, I have made restoration.”

They heard this speech of hers,

[245] they ran, free of care, and kissed her feet, saying:

“Formerly we used to call you Mami,

now let your name be Belet-kala-ili (Mistress of all the gods)!”

Magyar:

Atra-hasis>>Atrahazisz

AZ EMBER TEREMTÉSE

[25]Nintu hozzáadta vérét és húsát az agyaghoz .

Az Isten és Ember fia alaposan megkeverte ezt az anyagot;

Amidőn megpihent-a dobok szavát hallgatta.

Az úr húsából megszületett a lélek;

és a teremtmények minek az előjele-elteltek az Ùr lelkével.

[230]Még akár feled´sbe merül-a lélek mégis marad.

Amint az agyaggal eggyé gyúratott,

és az úr hívatott-Igigi beleköpte a lelket

a vér,hús ,agyag keverékébe.

[235]Mami beszédre vette magát és mondta;

és beszélt egyenesen a hatalmas istenek felé:

“Meghatároztátok a feladatim és én véghezvittem!

Az isteni lény föláldoztatott inspirációjával együtta véres masszába fészkelte magát.

240] A nehéz kényszermunkától mentes lettem,

A kiszabott a robot az ember nehéz volt.

Kegyelem nélkül- sírt az emberiség.

Széttörtem az igát, hogy helyreállítsam a rendet. ”

Isten és ember részére érthető volt a beszéd.

[245] Az aggodalam távozott szívükből,hálájuk jeleként lábcsókkal illették

“Akit eddig maminak neveztünk,az mától legyen

Belet-Kala-ILI (Az istenek szerelme)! ”

[A népesség növekszik, és szeretkezésük zaja idegessé tette a parancsoló Enlilt,ez a zaj a többi istent nem zavarta,enlil mégis a nevükben beszélt,mikor az emberi faj kipusztítását kérte.Az istenek úgy döntenek, hogy törlik az emberi fajt. Enki álmot küld ött Atrahasisra bemutatva a lehetséges jövőt.]

>>Amikor az Ember még nem volt megteremtve;

és a nippurt még egyedül az istenek lakták…<<

Az ősrégi legendák az élőlények közül az Ember megteremtését a 6.-hatodik napra teszik-említik.

A hatodik “nap”-a fejlődési fázis hatodik szakaszára vonatkozik.

A leírt szöveg a következő képp említi.:

>>Ès mindenféle fák a mezőkön,

melyek előtte nem léteztek;

és mindenféle növény a földeken,

melyek azelőtt nem teremtek…

és a földön nem volt ember

aki a földet megművelte volna.<<

Minden Sumer szövegban az áll,hogy az istenek azért teremtették az Embert,hogy a munkáját átvegye és elvégezze.

A Teremtés eposzában Marduk mondja ki a meghatátozó szöveget.:

[I will generate Primitive a humble one;

"Man" will be his name.

I will create a Primitive Worker;

he will become position of the service of the Gods,

so that they can be comfortable.]

Egyedül a Sumér és Akkad kifejezések az Ember megjelölésére elárulják az ember státuszát és teremtésének célját.:

>>Er war ein Lulu>>egy primitív teremtmény volt-egy “Lulu Amelu”>>Egy primitív szolga-primitív munkás.<<

Hogy az Ember létrejöttének az istenek szolgálata volt a célja, az ókorban nem képezte vita tárgyát,nem keltett különösebb feltűnést,mert ezt “így ” tartották természetesnek,ez így volt természetes.A ókori ember teremtőit nem imádta, hanem szolgálta,dolgozott nekik,eltartotta őke !

Előteremtette az istenek mindennapi élelmét (ma imáinkaban fordított a kérelem>>…add meg nekünk a mindennapi…<<),megtermelte a gabonát, megszőtte a finom gyapjút,hogy az isteneknek szép alsóneműje-ingje legyen,lábbelit mesterkedett az isteni lábak méreteire.

Az a szó amit szokásosan”imádatnak” nevezünk a valóságban-lefordítva “Avod”-ot =Munkát jelent.

Alig teremtette meg az Isten az embert a “Lulu amelut”,máris munkát adatt neki,amit köteles volt elvégezni.

Ès vette az Ùr az embert;

és az édenkertbe helyezte,

oda rendelte a kert gondozására.<<

[And Mr. God took the "Man"

and he put it in the Garden of the Edén

so that he worked it and he took care of.]

Majd a Biblia megemlíti,hogy:

Az Isten az alkonyat hűvösében

átsétált az édenkerten…

Ellenőrizte,hogy az új teremtmény valóban elvégezte e a rábízott feladatot.

Karlmann751

Úgy nem felejtem azt a percet, amidőn balul határoztunk!

Gyűljenek az égő máglyához az égiek mind-valahányan, seregeljenek, mint madár-zaj, ízlelgessék a hála füstjét- de Enlil ne legyen közöttünk, mert Enlilt nem illeti hála: ő készítette ezt a romlást, sarkallva szeszélyes haragjától, ő szórta döglött halporontyként tengerbe az emberi fajtát!”

Midőn Enlil, a haragvó úr megérkezett s vízen a bárkát észrevette, szörnyen felbőszült s az istenekre így kiáltott:

“Akárki is hajózott rajta – bizonnyal túlélte a romlást!

Holott megmondatott: egyetlen lélek sem maradhat meg élve!”

Ninurta, a gyorslábú isten, égi szózatok hírvivője ekként felel bajnok Enlilnek: “Éáh kívül, akad-e köztünk egyetlen is, tervekhez értő? Vajon ki más tudhatott volna efféle dolgot kieszelni?”

Előre lép Éa s keményen szemébe vágja hős Enlilnek:

Enlil, te bölcs tanácsú isten, bátor bajnok hírében állassz – ám nem értem, miként tehetted, amit tettél az ember ellen?

Aki bűnös, hadd hordozhassa bűne súlyát, vezekelhessen; aki vétkes, megbánva vétkét, könnye árán megtisztulhasson:

S miért kellett mindet megölnöd? A bűnös lakolhatott volna özönvíz nélkül – ha oroszlán tör reá s darabokra tépi; a bűnös lakolhatott volna özönvíz nélkül – ha farkas ront reá s befalja mindenestől; a bűnös lakolhatott volna özönvíz nélkül – ha éhségtől elgyöngülve, holtan rogyik le; a bűnös lakolhatott volna özönvíz nélkül – ha Irrának döghalált hozó szele éri ..:

Ami engen magamat illet; semmi titkot ki nem fecsegtem, csupán eggyel, a legméltóbbal láttattam jós-álmot, hogy végképp az emberi nem ki ne haljon! A derék hajós, Ut-napisti, ímé, tanácsot vár mitőlünk!”

Így Éá szavára megenyhült Enlil s a fedélzetre lépett: kézenfogva, a szárazföldre vezetett, háznépemmel együtt.

Midőn a süppedékes partot érintette újra a lábunk, asszonyommal előbbre intett, letérdeltetett a fövényre, szorosan mellénk állott s mindkét kezét fejünkre téve, áldást mondott reánk, azután fennen kiáltá, hogy mindenek hallják:

“Ember volt eddig Ut-napisti, embermódra küzdött, törődött mostantól asszonyával együtt hozzánk, istenekhez hasonló!

Lakozzék távolban ezentúl, a folyamok torkolatánál!”

Magasba ragadtattunk máris, vitettünk a levegő égben s a folyamok torkolatánál tétettünk le, távoli földön …

Karlmann751

“Gilgames, az egész folyóközi hitvilág legnagyobb hőse, a monda szerint Uruk királya volt – mondja a Gilgames c. kötet magyarázó szövege -, a királyok jegyzéke a vízözön utáni második állam egyik uralkodójaként tartja számon; ő maga százhuszonhat, fia harminc és fiának fia tizenöt évig uralkodott e jegyzék szerint – Uruk népe felett. Gilgamest Aruru, a sorsteremtő istenasszony formálta; kétharmad része isteni volt. Isteni része sarkalta őt újabb és egyre nagyobb vállalkozásra: ez ösztökélte, hogy az élet és a hír örökkévalóságát keresse.

Urukban zsarnoki igába fogta a népet, mindenkit az épülő falakra terelt. A nép lázong, panaszkodik, segítségért könyörög az istenekhez. Anu meghallgatja az emberek imáját és új parancsot ád Arurunak: Gilgames párját is formálja meg, erőben és bátorságban vele fölérőt, hadd mérkőzzenek ők ketten. Enkidu állatszerű lénye éppen ellenpárja a bölcs és tudós Gilgamesnek …” (Gilgames 1966: 86. 1.)

A megmérkőzés után Gilgames és Enkidu jóbarátok lesznek. Sok kalandjukat beszéli el, a hét első tábla, melynek végén Enkidu meghal. Gilgames siratót mond barátja felett, majd sírva bolyong a pusztában. Egyre szomorúbb lesz, ha arra gondol, hogy neki is meg kell halnia. Feleletet akar kapni az élet és halál kérdésére. Eszébe ötlik, hogy Ut-napisom hajdan, a vízözön idején örök életet kapott ajándékba. Keresésére indul mígnem, amint a kilencedik tábla leírja, meg találja. Meghallgatja a tanítását, miközben Ut-napisom elmondja a vízözön történetét is (XI. tábla). A befejező tizenkettedik tábla eredetije egy jóval korábbi sumér nyelvű eposz második felének fordítása. “A sumér szöveg első része így szól: Röviddel a világ teremtése után a déli szél kitépett egy növényt az Eufrátesz partjáról. Istár a növényt Urukban ültette el, talán éppen saját szent ligetében. Fáját majdan ággyá és székké akarta faragtatni. A palántát Gilgames óvta és gondozta; Istár hálából neki is ajándékozta; mikor már fává terebélyesedett, Gilgames varázsos hatalmú e dobot és dobverőt készített belőle. Egyszer azonban a tárgyak az alvilágba hullottak alá; Gilgames jajgatni tudott csak: “Ó én varázsdobom, ó, én varázsdobverőm.” – innen már követi a sumér eposzt a XII. tábla újasszír szövege. Enkidu vállalja hogy felhozza Gilgamesnek varázshatalma eszközeit. Gilgames hálával fogadja az ajánlkozást, s inti Enkidut: akkor térhet csak vissza, ha önmegtartóztatás, az élethez kötöző tárgyak feladása előzi meg útját, mert ha nem: halottként nyeli el az alvilág. Enkidu nem fogadta meg az intelmeket, nem is tudott visszatérni.”

Az eposz Gilgamesnek Enkidu szellemével folytatott beszélgetésével fejeződik be: “Az, aki hősként halt meg, becsülésben részesül. A halál után is csak az jut kivettetésre, csak az semmisül meg igazán, aki élőként sem volt méltó arra, hogy éljen.” (Gilgames 1966: 153-160. 1.)

Ut-napisom így mondja el a vízözön történetét Gilgamesnek az eposz XI. tábláján:

“Titokba avatlak be! Rejtett tudásába az isteneknek!

Halandó fül még soha erről nem hallott – ezért jól figyelmezz!

Az Eufráfesz-menti város, Surippak, régi kövön épült – ős-időktől az istenek kedvelt helye volt ez a város!

De hiszen ismered bizonnyal, s kár is rá több szót vesztegetnem.

Elég ennyi: ott éltem én is, gazdagság nyűgén vonszolódva s mai napig is ott lakoznék, ha nem történik, ami történt.

Ám özönvizet támasztaniok tetszett akkor az isteneknek …

Gyűltek az istenek tanácsba: főhelyen Anu atya trónolt, fényesen, mint királyhoz illik: jobbján a bajnok Enlil, balján

Ennugi ült, a vizek őre s szemben velük, parancsra várva gyorslábú Ninurta tanyázott, égi szózatok hírvivője.

Lobogószemű Éa isten tanácsot ült ia-fiával,tanácsot ütvén, határoztak. Éa nádkunyhóba kiáltott:

“Kunyhó, nádkunyhó, nádkunyhó fal – nádkunyhó, halljad fala, tudd meg.

Surippak férfia, te jámbor! Ubar-tutu bölcs fia! Bontsd le az ékes házat, melyben annyi sok öröm és gond vala részed; bontsd le a házat mindenestül, építs erős hajót helyette; bordája, árboc megálljon, még ha ég és föld összedől is!

Építs hajót s vesd meg ezentúl – hiszen amúgyis elhagyod majd vesd meg a birtoklás hatalmát, mely odakötöz javaidhoz, vesd meg a házat, kertet, földet, ezt a múlandó gazdagságot s keresd az életet helyette – életet mentesz a hajóval! Gyűjts egy-párt az élő fajokból, hogy majd akkor magjuk ne vesszen!

Pontos mérték szerint építsd meg a hajót: se széle, se hossza hajszálnyit nem térhet el attól, amit veled parancsként közlök.

Ha elkészültél idejében, a szent tengeren horgonyozz le horgonyozz le és várj a jelre, mikor vitorlát bontanod kell!

” Hallván ezt, így szóltam Éához: ” Uram én egyetértek azzal amit akarsz, s nagyra becsülöm ám nem tudom, mit mondanék majd az utcámbeli embereknek, sürgésem forgásom ha látnák s kérdenék tőlem, hogy mi készül?

S a vének gyülekezetében a kérdezőknek mit felelnék?”

Uram szóra nyitotta száját s szolgájához, hozzám ekként szólt:

“Emberfia, ezt mondd, ha kérdik. Úgy látszik, Enlil megneheztelt reám, többé nincs maradásom városotokban – mint szögezném tovább Enlil földjére arcom, ha már Gazdám haragja üldöz? Őseim-látta földre térek, a tenger partján megtelepszem, ott lakozom majd Éa mellett, ki uram és pártfogóm lészen!

Ne féljetek, csőstül hull áldás reátok, ha elmegyek innét; szerencse szerencsébe botlik; azt se tudjátok már a végén mit is kezdjetek ő z ő n é v e l: madarak, halak sokasága nyüzsög a légben, a vizekben – hát még ha búzaszem-esővel paskol egy szép napon reátok á sötétedés fejedelme …”

Mihelyt a reggel fénye feljött, tenni kezdtem Éa parancsát.

Négy napom telt el házbontással, négy éjszakám telt rombolással, hajóm hosszát és szélességét ötödnapra végre kimértem. Falát százhúsz rőfnyi magasra parancs szerint felvonnom kellett szintúgy százhúsz rőf széle-hossza. Elgondoltam a hajótestet s pontos terv szerint lerajzoltam.

Hat fedélzetet választottam el rajta, mindegyikét hét-hét részre osztottam. Padozatát kilenc részre kerítém. Oldalára evezőket kötöttem. Árbocrúdnak való szálfát kerestem s reá csomóztam a vitorlát.

Hat óriás-mérték szurkot rakattam fel a főző kemencék falára, három óriás-mérték szurokkal belsejüket erősítettem.

Tapasztott kosarakban három- óriás-mérték olajat vittek, keskeny pallón mind föllebb föllebblépve, a rakodómunkások. Egy óriás-mérték olajjal a réseket sorra betömtük; két óriás-mérték olajat meg a hajóácsok igényeltek. Az állványon fáradozóktól nem sajnáltam italt, sem ételt: szomjúságukat szőlőlével, sörrel és musttal oltogatták; éhségüket elverni nyárson egészben forgatták a birkát, sőrére hízott tulkot, szárnyast s amit kívántak, azt ehettek.

Mézzel-borral folyó menyegző volt fölkelésünk, nyugovásunk: éltünk, mintha örökös ünnep – újesztendő hajnala volna. Kinyittattam a kincset érő kenettel töltött szelencéket s megengedtem, hogy bárki szolgám kezét beléjük helyezhesse! S bár mulatozva, könnyű kézzel építették, a hajó mégis elkészült rendelt idejére …

Veszkődve, sok nagy mesterséggel azután vízre bocsátottuk kötelekkel, görgőrudakkal igazgattuk- lefele- útját végül kétharmad magasságig merült el, a tengerbe jutván:

Akkor gondosan összeszedtem arany-ezüst marhámat s minden mozdítható vagyonomat s szolgáimmal reárakattam. Egy-egy párt az élő fajokból rekeszes belsejébe zártam s én magam is, rokonságommal s nagyszámú kedves emberemmel, szolgákkal és kézmívesekkel odaköltöztem a hajóra. Gondom volt rá, hogy egyetlen hasznos ipar ki ne maradjon!

Zsúfolásig terhelve állott a bárka, melyet építettem: a ketrecbe zárt hím-oroszlán árnyékában bárányka béget, vadbika horkan, nyála csordul, mellette megkötözött lábú keselyű vergölődik, szárnya a hajót csaknem felröpíti!

Samas, a fény hatalmas őre, jóelőre közölte velem:

“Ha majd búzaszem-esőt hullat a sötétedés fejedelme, szedd föl akkor gyorsan a horgonyt s menekülj messze a hajóval!” S amint Samas megjövendölte, egyszer búzaszem-eső hullott. Néztem az ítéletidőt, mely Surippak végét jelentette s láttára félelem fogott el. Házam népét köribém gyűjtve elvonultam a fedélzetről s Puzur amurii kapitányra bíztam a hajó vezetését. Mikor a hajnalfény felizzott, az ég aljáról barna felhő kúszott föl egyre magasabbra. Adod isten mennydörgött abban.

Sullat és Honis gyors futárként száguldottak előtte, rémes, kiáltással- jelezve jöttét. Irragál cölöpöket tépett,

Ninurta gátakat szakított s az Anunnakik fölemelték a pokol-sercegésű fáklyát, hogy az országot láng eméssze!

Adod dühe, dübörgő hadként, mind magasabbra kúszva, rontott a fény tornyos bástyáinak, s bármily erős falak fogadták végül mégis az ármány győzött – cserépként összetört az ország…

Álló napig zúgott-morajlott a déli szél, sziklákat döntött, sarkát a víz szügyébe vágta s korbácsával habosra verve addig űzte-hajtotta, míg csak ágaskodva a hegyre nem tört.

Zilált sörényű harci ménként szembeszökve, vadul sodorva, hullám zúdult az emberekre, akik lentről mindegyre följebb szöktek az ár elől s a csúcson tehetetlenül megrekedtek.

Fojtó gőzök lepték el őket; olyan sötét volt, mint a zsákban; a fellegtől és szélzúgástól nem látták, nem hallották egymást s oly sűrű homály takaró el a földet, hogy az istenek se tudhatták, mi történik ott lenn …

Ég föld szakadt s már nem maradt hely, biztonságos, az isteneknek, ők is lentről mindegyre följebb szöktek az ár elől az égen s végül jutván Anu egébe, tehetetlenül megrekedtek, reszketve összekuporodtak, mint kutyák, a falhoz lapulva. Közéjük kuporodik Istár, szülő asszonyként hánykolódik, jajgat az isten-úrnő s ekként kiált föl kínban a széphangú:

“Mindaz, ami élt, azért romlik omló sárrá, bomló agyaggá, mert én magam gonoszat szóltam égiek gyülekezetében!

Hogy is vihetett rá a lélek, szörnyűséget mért is akartam, hogyan szavazhattam igennel, mikor az ítéletet hoztuk?

Hiszen én szültem őket, én, én! S döglött halporontyokként összeütődnék most a tengerárban! …”

Az istenek és Anunnakik vele együtt sírnak, zokognak, fejük gyászban mellükre csügged, ajkuk megvonaglik a kíntól

Hat napon s hat éjen át tombolt a déli szél s a dühöngő ár elmosott mindent, ami élő; elpusztította az országot.

Hetednapon elült az orkán, a tenger vize visszagördült medrébe s nem hullámzott többé – végeszakadt a vízözönnek!

Kikémleltem hajóm nyílásán; láthattam a szélcsönd derűjét azt is, hogy bomló televénnyé változott, ki még nem is oly rég örömben s gondban sürgölődött … Mint lapos tető, a mezőség épp olyan kopasz és sivár volt: Sehol,sehol, semmilyen élő

Megnyitottam az ablaktáblát; erős fény szemembe vágott

Akkor a földre hanyatlottam, alig bírtam elvánszorogni a nyílástól, sajgó szememből a könnyek arcomra lefolytak

Szárazföldet kutattam később s a tenger sima szemhatárán – a tizenkettedik rovásnál, amint a kapitány lemérté !

Sziget emelkedett előttünk – Niszir hegyéhez ért a bárka.

Ütődtünk a Niszir hegyéhez s az megakasztotta hajómat első napon, másodnapon csak áll egyhelyben, nem jut előrébb, harmadnapon, negyednapon csak áll egyhelyben, még nem is moccan, ötödnapon, hatodnapon csak áll egyhelyben, levert cövekként.

Midőn a nap hetedszer szállott Niszir hegye fölé, fölébünk, egy galambfiat eleresztek: hadd röpüljön, amerre tetszik!

Elszállott a galamb, kerengélt és nemsokára visszafordult.

Sík víz borította a földet – pihenő helyet nem talált még!

Midőn a nap nyolcadszor szállott Niszir hegye fölé; fölébünk, egy fecskefiat eleresztek: hadd repüljön, amerre tetszik!

Elszállott a fecske, kerengélt és nemsokára visszafordult.

Sík víz borította a földet – pihenő helyet nem talált még!

Midőn a nap tizedszer szállott Niszir hegye fölé, fölébünk, egy hollófiat eleresztek: hadd röpüljön, amerre tetszik

Elszállott a holló, kerengélt s mind távolabbra tűnt előlünk.

Károgott, kapirgált, szemet lelt – nem fordult vissza soha többé!

Kibocsátottam mind az élőt, hadd fusson szét, amerre tetszik s fajbelijével párosodván, népesítse újra a földet!

Azután Niszir hegy ormán máglyát raktam s kost bakot ölve

Égő áldozattal fizette az isteneknek életünkért,

Hét és megint hét kőtállal raktam a földre áldozati ételt

A ajándékul nádat, cédrusfát s mirtuszt füstöltem uraimnak.

Fölszállott a füsttel az illat, föl az istenek trónusáig s az égiek sűrű rajokban gyűltek az áldozat helyére.

Belépett az isteni-úrasszony, Istár, a láng s füst udvarába s fölemel egy csörrenő ékszert, melyet Anu az ő kedvéért készített hajdan s szólt eképpen: “Ti istenek, amint ez ékszert, e lazúrkövet nem felejtem – minthogy mindig nyakamon hordom!

Karlmann751

According to other posts quoting the bible, Enlil won the battle for Earth and humanity, starting out of his assigned area of Israel. He was the God of Destruction and Fear. He nuked Sodom and Gomorrah. Enlil was the kinder God, the one who saved Noah during the flood if I may interchange biblical and Sumerian names here. The Bible talks of two different kinds of ‘Lords”, a vengeful one, and a kind one. Am I seeing a parallel where I shouldn’t? Who is who? Who should we welcome back, blast you, or bless you? Does the Bible really talk of both of them and prep us for whoever shows up? Is Enlil God and Enki Satan? Does Enki deserve that evil moniker or is he really the kind loving Christ as compared to the ‘kill-em-all’ Enlil? How can we treat as God of the universe and Creator, an advanced alien personage who diddled with our DNA somewhere back in time but didn’t create the universe? Who made their race?

Facts do not cease to exist because they are ignored.” –Aldous Huxley

“We can ignore the evidence though.”

***

A különböző nézőpontokat képviselő leírások különbözőképp prezentálják Atrahasis-(Ziusudra-Uthnapishtim-Noah) megemlékezéseit.Itt nemcsupán az Akkád -Sumer fordítások különbségéről van szó,hanem az Isten-testvérek besorolása is pozitív-negatív előjelzés szerint változik.

Néhol Enlil a státán,más írások pedig enkire adják ezt a megjelölést.Maguk a suruppaki táblák (1000-ből~a felét fordították le…)közt is keveredik a jó és a rossz -akaratú Isten fogalma.

Tehát 100%-osan nem tisztázott a Sát és a Jóakaratú isten fogalma.

Mégis biztos,hogy a bozonyos “nádfal”-mögül Enki templomában Astrahasisinak enki suttogta el a tennivalókat az emberiség csírájának megmentésével kapcsolatban.

“Èpíts a szolgámmal és a családod tagjaival egy olyan esüllyeszthetetlen vizi járművet(hajót),aminek nem árt ha ellepik az ár hullámai és a víz felszíne alatt ugyanolyan jól halad mint a tetején.”

Amennyiben Enki lenne a sátán mirevaló volt az igyekezete az emberiség-a teremtményei megmentésére.egy rosszakaratú sötét gyilkos,minden pozitívum megszüntetője miért igyekszik megmenteni fejlődő értelmű teremtményeit,.,gyemekeit?

Enlil háborút kezdett Enki ellen a területért és a hatalomért a földön.A két testvér minden általuk ismert fegyvert bevetett a küzdelemben az atomfegveren kívül és ebben a harcban pusztult Ember és nefilim egyránt. Mivel az délafrikai gyarmatokról Enki minduntalan segítséget kapott az ottani Nefilim alattvalóitól-enlil nem tudott döntést kicsikarni egyetlen ütközetben sem.

Ezért a “Magashegyek hazájában” elrejtett hét,vagy kilenc számú tartályok közül két trtály felbontására kényszerült.Ezekben a tartályokban a hosszútávú utazásokhoz szükséges enetgiatartalék volt elraktározva.

A szükséges anyagmennyiséget nukleáris fegyverré alakítva megnyerték a háborút Enki ellen.

Biztosítva az akkori Földön a kizárólagos hatalmat,idetartozott Enlil hatalomgyakorlata Izráel fölött is.

Nemszámitott az atomháború másodlagos pusztító erejére sem győztes,sem legyőzött-így történt meg,hogy Szodoma és Gomorra elpusztításá után az Èszak-nyugati szél fölerősödve az atomrobbanások keltette forgó légmozgásoktól- szertehordta a sugárzó felhőket.

Igy történt ,hogy az emberiség ismert törtéleme során legalább egyszer már az atomháború minden civilizáviót elpusztított a sinai félszigeten>> a teljes közép és közelkeleten-beleértve egyiptom és Nubia tereületeit,valamint a Nílusvölgyi civilizációt.

Ezekután Marduk az egyedüli Istenné lett,majd Jahve által lett” Egy az Isten”

Karlmann751

Marduk

… zum Tode verurteilt hatte, kam Marduk ins Spiel. Er sollte dort seinen Posten übernehmen

Buch Enki Tafel 5 Kap. 3

Soll Marduk den Leichnam nach Lahmu bringen, möge Marduk dort herrschen!

Dies schlug Enki den Richtern vor. So sei es!, sprach Enlil.

Nun, der Mars war nicht der Planet der Begierde. So war Enlil auch damit einverstanden, dass Marduk dort die Aufsicht bekam. Der erhoffte Vorteil war, dass er dann auf der Erde keine Probleme bereiten würde.

Und Enki konnte seinen Sohn in eine beachtenswerte Führungsposition befördern. Immerhin war Marduk so der Befehlshaber eines ganzen Planeten. Damit konnte er allerdings noch nicht machen, was er wollte, denn die Interessen von Nibiru hatten Vorrang und die Anordnungen, die von dort kamen, waren bindend.

Zwischenstation für die Raumfahrt

Der Mars wurde von den Anunnaki als “Zwischenstation” für den Transport von Rohstoffen (insbesondere Gold), Werkzeugen, Bauteilen, und natürlich auch zum auswechseln der auf Erden stationierten Arbeitseinheiten, hergerichtet.

300 Igigis

In der Anfangszeit lebten hier 300 sogenannte Igigis (auf dem Mars stationierte Anunnaki). Das waren immerhin 50% der Arbeiter, die auf der Erde selbst eingesetzt wurden. Somit dürfte der Marsstation eine Bedeutung zugedacht gewesen sein, die in den uns überlieferten Schriften nicht so recht zum Ausdruck kommt.

Enuma Elisch Tafel 6

40 Die Gesamtheit der Anunnaki, oben und unten.

Und er trug Anu auf, über seine Befehle zu wachen.

Dreihundert Götter stellte er als Wächter in den Himmel,

Dann grenzte er die Wege der Erde ab.

Im Himmel und auf Erden setzte er so sechshundert Götter ein.»

Anfangs dachte ich, die Igigi würden vorzugsweise in den den Erdorbit kreisenden Raumstationen stationiert sein. Besonders die “Wächterfunktion” ließ mich zu diesem Schluss gelangen.

Erst durch das verschollene Buch Enki und anderen Hinweisen wurde für mich der Fokus mehr in Richtung Mars gelenkt.

Strategisch wichtig

Der Mars dürfte somit auch ein strategischer Stützpunkt gewesen sein. Immerhin waren die Anunnaki eine als eher kriegerisch zu bezeichnende ausserirdische Rasse gewesen. Sie mussten also immer mit Streitigkeiten rechnen (sie kannten es nicht anders). So hatten Überwachung und Kontrolle aller im Raum georteten Flugobjekte eine wichtige Funktion.

Zur Überwachung waren auf dem Mars gigantische Antennenanlagen installiert worden.

Unter dem Strich war jemand, der den Mars zu befehligen hatte, also eine wichtige, wenn nicht gar mächtige Person. Das war wohl ein Grund mehr, weswegen Enki und Marduk mit dem Angebot, Befehlshaber des Mars zu werden, einverstanden waren.

Probleme auf dem Mars

Der Mars soll einst bewohnbar gewesen sein. Das könnte sogar bedeuten, dass seine Atmosphäre für gewisse Bewohner zum atmen geeignet war.

In wie weit es hier aber Vegetation und dergleichen gab, ist mir nicht bekannt. Es ist wohl denkbar, dass dort gewisse Lebensformen gedeihen konnten.

Mit biosphärenartigen Anlagen wäre es aber ein leichtes, auf diesem Nachbarplaneten der Erde genügend Nahrungsmittel aus eigenen Mitteln zu produzieren.

Deswegen war dieser Planet aber noch lange kein Paradies. Er war extrem trocken. Ozeane wie bei uns gab es dort nicht; allenfalls einige Seen.

Doch als der Mars einst eine Atmosphäre hatte, dürfte seine Temperatur als angenehm gegolten haben.

Aufstand der Igigi

Die Arbeiten der Anunnaki in den irdischen Bergwerken waren alles andere als menschlich (und erst recht nicht göttlich) zu nennen.  Die Klagen wurden immer lauter.

Buch Enki Tafel 5 Kap. 3

Die Igigi, auf Lahmu wohnhaft, beklagten sich am heftigsten:

Wenn sie von Lahmu zur Erde hinabstiegen, so verlangten sie einen Ruheplatz auf der Erde.

Mit Anu wechselten Enlil und Enki Worte, den König konsultierten sie:

Möge der Führer zur Erde kommen, mit Anzu sich bereden!, so sprach Anu zu ihnen.

Anzu stielt einige MEs

Anzu, der Kommandant der Igigi reiste dann zur Erde und inspizierte die Arbeitsbedingungen der Anunnaki. Doch die Gunst der Stunde nutzend entwendete Anzu, die Vertrautheit Enkis ausnutzend, die (einige) MEs. Was man unter den MEs zu verstehen hat, ist mir nicht ganz klar. Sie haben aber etwas mit Macht, mit Wissen und Geheimnissen zu tun.

Es folgt ein kleiner himmlischer Krieg mit Raumschiffen und neuester Technik. Dem Erdteam gelingt es Anzu zu bezwingen und wieder in den Besitz der MEs zu gelangen.

Anzu wird zum Tode verurteilt.

Buch Enki Tafel 5 Kap. 4

Im fünfundzwanzigsten Schar wurde Anzu verurteilt und gerichtet, die Unruhe unter den Igigi war unterdrückt, doch schwelte sie weiter.

Nach Lahmu wurde Marduk entsendet, um die Moral der lgigi zu heben; ihrem Wohlergehen sollte er Beachtung schenken.

Viel Zeit verstreicht

Inzwischen dürfte eine lange Zeit verstrichen sein, nämlich etwa vom 25. bis zum 105. Schar.

Nach Sitchins Berechnung wären das fast 300.000 Jahre.

Nach meinem Dafürhalten waren es nur etwas mehr als 5.000 Jahre. Doch auch 5.000 Jahre sind immer noch eine lange Zeit.

So lange dürfte Marduk auch den Mars befehligt haben, obwohl er sich etwas vorher zur Erde absetzte.

Buch Enki Tafel 9 Kap. 1

Ruhelos waren die Igigi auf Lahmu; sie zu beruhigen wurde Marduk aufgetragen:

Bis wir die Ursachen der Not erkennen, muß die Zwischenstation auf Lahmu gehalten werden!, erklärte Marduk den Kommandeuren.

Verschwörung der 200

In den Tagen Lamechs dürfte es gewesen sein, vielleicht so um das 105. Schar herum, als einige der Igigi eineRebellion anzettelten.

Unter ihrem Rädelsführer Schamgaz (Samael) verschworen sich 200 der 300 Igigi zur Erde hinab zu steigen und sich dort jeder ein Erdlingsweibchen zu nehmen.

Das wiederum ist die legendäre biblische Schilderung der sogenannten Himmelssöhne, die sich Erdenfrauen nahmen, wie sie es wollten.

Sesshaft auf der Erde

Man schloss diese Rebellen erst einmal in einem bestimmten Bezirk ein. Die Igigi bemühten Marduk, sich ihrer anzunehmen. So konnten sie wohl ihrem Todesurteil entgehen. Später durften sie sich in anderen Regionen niederlassen. Ein großer Teil dieser Igigi, die sich mit Erdlingsfrauen eingelassen hatten siedelten nach Ägypten, wo Marduk (ihr Anführer) inzwischen seine Domäne hatte.

Somit hatte sich Marduks Machtbereich zur Erde hin verlagert.

Weiter mit: Marduk sorgt für Konflikte auf der Erde

——-:——-

Zitate

Der Mars – Regierungssitz Mastemas

(Mastema dürfte mit Marduk auswechselbar/identisch sein)

Ausserirdisches Wissen Kap7:15

15.  In ähnlicher Weise hat Mastema auch den Mars tech­nisch ausgebaut – mehr noch: Von diesem bezog er die Rohstoffe zum Ausbau der Technik, die er auf und in der Erde installierte.

16. Mastema hatte seinen Hauptstützpunkt auf dem Mars und war gewissermaßen ein eigenständiger Verwalter des Sonnensystems der Erde. Der Mars war ein Material- und Rohstofflager und mit vier Landebasen ausgestattet, was ihn für den Rebellenfürsten zu einem wertvollen Planeten machte.

17. Es steht somit außer Frage, daß der Mars ein lebendiger Planet war, und nicht immer schon die rostige Wüste, die wir heute sehen.

18. Über ein Drittel des Planeten Mars war mit einem “Antennenteppich!” ausgestattet: Enorm große Flächen wurden mit dieser Technik belegt. Die Flächen leuchteten in beiger Farbe. Mittels dieser Antennenanlagen konnte Rebellenfürst Mastema den gesamten Bereich der Milchstraße observieren – also etwas tun, was ihm vom galaktischen König nicht zugestanden worden war.

Gottessöhne nehmen sich Menschenfrauen

1Mo 6 (Einheits)

1 Als sich die Menschen über die Erde hin zu vermehren begannen und ihnen Töchter geboren wurden,

2 sahen die Gottessöhne, wie schön die Menschentöchter waren, und sie nahmen sich von ihnen Frauen, wie es ihnen gefiel.

3 Da sprach der Herr: Mein Geist soll nicht für immer im Menschen bleiben, weil er auch Fleisch ist; daher soll seine Lebenszeit hundertzwanzig Jahre betragen.

4 In jenen Tagen gab es auf der Erde die Riesen, und auch später noch, nachdem sich die Gottessöhne mit den Menschentöchtern eingelassen und diese ihnen Kinder geboren hatten. Das sind die Helden der Vorzeit, die berühmten Männer.

Karlmann751

English

>>AT Ur, Sir Leonard Woolley relate that, in 1929, when the works in theReal Cemetery of Ur were touching to their aim, the workers made a small well in a near knoll, diggingthrough a mass of broken ceramics and brick rubble. Almost a meter more down, arrived at a level ofhardened mud, something that, habitually, marks the point where a civilization has begun. But, is thatmillenia of urban life had only left a meter of archaeological layers?Sir Leonard asked to them the workers who still dug more. Then they deepened another meter and,soon, meter and means more. They continued removing “to virgin ground” – mud without signs from

human room. But, after digging through almost three meters and means of mud and dry mud, the workers arrived at a layer in which pieces of green ceramics and instruments of sílex already began to be. One more a older civilization had been buried under three meters and barium means!Sir Leonard put in the hole of a jump and examined the excavation. It called to his assistants, in search of opinions. Nobody had a reasonable theory. Later, the wife of Sir Leonard said almost by chance: “

But, if she is sure is Diluvio”.<<

>>Nevertheless, other archaeological delegations in Mesopotamia doubted this wonderful intuition. Themud layer where there were no room signs indicated, indeed, a flood. But, while the deposits of Ur andal- ‘Ubaid suggested the flood between the 3500 and the 4000 a.C, a discovered similar deposit later inKis was considered that it had formed in the neighborhood of the 2800 a.C. The same date (2800 a.C.)was considered for found mud layers in Erek and Shuruppak, the city of Noah sumerio. In Nínive, theexcavators found, to a depth of 18 meters, nothing less than thirteen alternating layers of mud and sandribereña, dated between the 4000 and the 3000 a.C.<<

**

>>Therefore, most of the students they think that what Woolley found they were the signs of several local floods, something frequents in Mesopotamia, where occasional torrential rains and the swellings of both great rivers and their frequent changes of course cause such damage. As far as the different mud

layers, the experts have reached the conclusion that they do not belong to a great calamity, like had to be the monumental prehistoric event who we know like Diluvio <<

>>Great part of the knowledge that we have now on Diluvio and the events that preceded it comes from

the text “When the Gods”. In him, thehero of Diluvio is called Atra-Hasis. In the fragment on Diluvio that

there is in “the Epic of Gilgamesh”, Enki calls to “extremely wise” Utnapistim, that is what, in acadio, it

means atra-hasis.

The experts had the theory that the texts in which Atra-Hasis is the hero could comprise of a previous

history of Diluvio, concretely sumeria. With time, the sufficient Babylonian small boards were

discovered, you would take root, even, sumerias original cananeas and, like allowing an important

reensamblaje of the epic of Atra-Hasis, a masterful work whose main creators were W.G. Lambert and

A.R. Millard(Atra-Hasis: The Babylonian Story of the Flood).

After describing to the duro work of anunnaki, its riot and the subsequent creation of the Primitive

Worker, the epic relates how the Man began to procreate and to be multiplied (thing that also we know

by the Biblical version). With time, the Humanity began to displease to Enli<<

>>Then, Enlil – one more a time, in the paper of pursuer of the Humanity ordered a punishment. Now, one

would hope to read something on the arrival of Diluvio, but no. Surprising, Enlil at least did not get to

mention Diluvio nor none ordalía aquatic similar. Instead of this, it requested that one decimated to the

Humanity with the plague and other diseases.

The versions acadia and asiria of the epic speak of the “pains, mareos, resfriados, fever”, as well as of

the “diseases, plagues and plague” that afflicted to the Humanity and its cattle after the request of Enlil

of a punishment. But the plans of Enlil did not work. Was that “the one that was extremely wise” -

Atra-Hasis-era somebody specially near the God Enki. Counting his own history in some of the versions,

it says: “I am Atra-Hasis; he lived in the temple of Ea, my gentleman”. With “its kind mind to its Mr.

Enki”, Atra-Hasis appealed to him so that it disassembled the plan of his Enlil brother:<<

>>Until were not more broken small boards, we did not know which had been the advice of Enki. This one

said something of “… that it appears in the Earth”. It was what outside, it worked. Shortly after, Enlil

complained bitterly to the Gods of which “the population has not diminished; is more numerous than

before”.

Then, it was put to outline the extermination of the Humanity through hunger. ” That cuts the provisionsto him to people; that their belly lack fruits and vegetables” Hambruna had to happen through the forcesof the nature, by shortage of rain and lack of irrigation.<<

Magyar.:

Ez az özövíz volt az amely rohanó vizeivel minden élőt elsöpört a föld felszínéről?…

Egyesek a szokásos évi árvizekkel azonosítják amelyek rendszeresen elárasztják a Tigris-Eufrátesz síkját-egy különösen heves formában.Szántóföldet és Várost, embert és állatot magávalsodort a gyorsan emelkedő ár,és a primitív emberek az istenek büntetését vélték megnyilvánulni-így keletkezett az “Őzönvíz “-legenda.

Leonard Woolley az Ùr-városi ásatásokról írt könyvdokumentációjában 1929- ben a Királyi temető melleti domb rétegeinek áttörésérő ír figyelemreméltó részletességgel.

“A többezeréves urbánus lerakódás mindössze egy méteres archeológiai réteget hagyott magaután?”

Leonard Wooley nem elégedett meg evvel az eredménnyel és elrendelte a további ásatások folytatását.

Elgondolása ugyanaz volt mint sok más archeológusnek-addig követni az egymásalatti rétegeket míg elérik az ún.”szűzréteget”- a földnek azt a rétegét amit az Ember még nem vett igénybe,ahol még nem lakott.

Agyag egyetlen nyom nélkül-ami az Emberi civilizációra utalna…Majd egy 4 méteres keményreszáradt agyagréteg alatt találtak egy zöd cserépdarabot-kőszerszámok környezetében

“Majd négy méter mélységben eltemetett előző civilizáció”

Wooley lemászott az árokba,megvizsgálta az előbukkanó leleteket egy munkatársával,majd kiszélesítették az árkot.

Senki nem állt elő egy világos magyarázattal,egyedül Wooley felesége jegyezte meg”úgy mellékesen”-”Biztosan az Özönvíz nyomára leltél”

A többi mezopotámiai expedíciók pedig kétségbevonták Wooley- asszony intuícióját…

Özönvíz-analógia.

Az archeológia szintek lerakódásai al -Ubaidben,Ur-ban a Bc.3500 -4000 közti időszakra mutatnak.Egy nagyon hasonló lerakódás később a Kish-i ásatásoknál került napvilágra, ennek idejét BC. 2800-ra datálhatjuk.Ugyanez a dátum kerül az Erech-Shuruppaki ásatások alkalmával napvilágrakerült egyagrétegek időbeli meghatározásához,ebben a városben bukkanta a Sumer – Noah nyomaira. A ninivei ásatásoknál jó 20 méteres mélységben egymástváltó agyag-folyamihomok rétegekben bukkanta urbán nyomokra,amelyek BC.4000-3000ig datálhatók.

Emiatt tartja a legtöbb kutató,hogy Wooley lokális és időpontokban lezárt áradások nyomait találta meg,amelyek mosopotámiában gyakoriak voltak a két folyam völgyében ,melyek enorm pusztítással szüntettek meg egy-egy mondhatni fejlet lokális civilizációt.A tanult agyak ezekből a tényekből következtettek egy monumentális Özövíz-katasztrófa-történetének kialakulására.

Mai ismereteink az Özönvíz eposzáról az “Isten-emberek”>>(Die Götter als Menschen)=Enuma Elis- eposzból származnak.Ebben az eposzben nevezik az özönvíz hősét-”Atra-Hasis”-nak,a Gilgames -eposzban Enki -Utnapishtimnek,aki “különlegesen felvilágosultat”jelent,az Akkád szövegekben az “Atra-Hasis” ugyanazt jelenti.

A témakörrel foglalkozó kutatók egy jelentős része azt az elgondolást követi, hogy Atra-Hasisi egy “mégrégebbi”Sumer Özönvíz hőse. Idővel elegendő babyloni,asszyr, kánaáni, mitöbb EREDEI Sumer táblát talaltak a kutatók az Özönvíz történetéről,olyan mértékben,hogy lehetővél vált az Atra-Hasisi eposz összeállítása(>>ezekből az ékírásos táblákból).

Mesterműnek nevezhetű munkát köszönhetünk ezen a téren mindenekelőtt WilfredG.Lambertnek és Alan Ralph.Millardnak akik az “Atra-Hasis: The Babylonian Story of the Flood” -1969-ben kiadott remekművükhöz.

Assurbanipal király könyvtárának ninivei leletei között az özönvízre vonatkozó táblák anyagát már a királynak nagának(assurbanipalnak) kellet az “O`sumer”-nyelvre fordítani,mert az ékírásoso szövegekben többször említi,hogy

“olyan ősrégi szevegű táblákat is rendszereztünk amelyek a Nagy  Özönvíz előtt íródtak…

By:

Aššur-bani-apli (bibliai Assurbanipal , újasszyr  Aschschur-bani-apli. Assur-bani-apli) Szül.:

27.Oktober 669 Bc.  Tehát már ebben az időben is mérhetetlen öregnek számítottak egyes -Asssurbanipal által rendszerezett szövegek.

28.

The Earth extended, people was multiplied;

in the Earth, as wild bulls lay.

The God bothered itself with its unions;

the God Enlil oía its declarations,

and it said to the great Gods:

“The declarations of the Humanity have become exhausting;

their unions do not let to me sleep”

A föld kiterjedése egyre nagyobb lett,

az emberek sokasodtak;

vadállatok módjára szerették egymást.

Az istent dühítette az emberek termékenysége;

Enlil isten hallgatta kiáltozásaikat,

és ama kéréssel fordult a főistenhez:

>>Terhes lett részünkre az ember rikoltozása,

közösülésük zaja elrabolja álmunkat.<<

Itt Enlil újfent  követeli az Ember megbüntetését,meglepésre Enlil nem követelt özönvizet,vulkánkitörést,hanem megelégedett az Emberek megtizedelésével betegségek és dögvész által.

A “Különlegesen fölvilágosult” -Atra -Hasisi “véletlenül” Enki -Isten mellett állt.Egyes változatokban maga beszélte el a történteket:

>>Èn vagyok Atra-Hasis,az én uram Ea templomában élek<<. Atra -Hasis megkérte urát enkit,,hogy segítsen enlil tervét meghiusítani:

Angol:

“Ea, Oh Sir, the Humanity moans;

the fury of the Gods consumes the Earth.

And, nevertheless, you are the one that has created to us!

That stops the pains, the mareos,

the resfriados ones, the feve.”

Magyar.:

Òh Uram EA,nyög az emberiség;

az istenek haragja széttépi a földet-

De mivel Te- magad teremtettél meg minket;

Vess véget a fájdalomnak , a betegségnek és  a láznak!

Soha nem tudjuk meg mit válaszolt Enki Atra-Hasisnak,mert a törött tábladarabot nem találták meg…valamit mégis mondott,amit följegyeztek:>>…megjelenhetnek a földön<<

>>…ami szintén lehetséges lehetett-ez vezetett a sikerhez<<

Az istenek tanácsa előtt Enlil elmondta a „vádpontokat”-amiért az Embernek pusztulni kell.

>>Az emberek száma nem fogyatkozott ,sokkal többen vannak mint valaha !<<

Ès nekikezdett az emberek kiéheztetésének.:

>>Megszabjuk az Embernek mennyit raktározhat az élelemből,hagy koplaljon a hasa a gyümölcsért és a zöldségekért!<<Az éhség természeti csapás képében jelentkezett-eső és vízhiányként.

That rains of the God of rain are retained above;

down, that the waters do not leave their sources.

That the wind blows and reseque the ground;

that the clouds thicken, but that they retain his heavy shower

Magyar.:

Àldja az eső az Eső istenét,hogy felülről gátolni fogja;

Àldott legyenek az alsó vizek,hogy ne emelkedjenek föl a forrásaikban.

Àldott légy Szél,hogy kiszárítod a földet;

Àldottak a felhők,hogy gyülekeznek,de nem hullatnak esőt!

Az istenek minden lehetőséget lezártak az Ember előtt ami az élet továbbhaladásához szükséges volt.

Az emberiség éhezett és pusztult a kiszáradt kutak nem adtak többé vizet,a források kiapadtak,kiégett minden gabona,az eddig rendszeresen öntözött földek porát szél fútta szerte, A vetőmag égettre száradt…

A gyerekek kiszívták az anyjuk utolsó csepp tejét ,majd a jóságos any utolsó csepp vérét,majd éhenhaltak az anyjuk száraz emlőjén.

Enki látva teremtményeinek pusztulását-nem tudta könnyeit visszatartani,Atra -Hasis(Atrahasis-Ziusudra)hiába készítette ura részére a végtelen távolságokból érkezett “Ègi ételt” és Ègi italt,amit az Istenek szokásos volt ittak és ettek-Enki  bánatában ugyanúgy éhezett mint teremtményei.

Enki  élelemmel látta atraharsist,aki szétosztotta éhező embertársai között.

Enki testvéréhez Enlilhez beérkező hírek tévedhetetlen adatokkal támasztották alá Enlil gyanakvását,hogy enki titokban segíti az embereket és nem hajladó halálra éheztetni az immáron szánalmasan gyenge teremtményeit.

Az istenek “belügyminisztereként” funkcionáló Enlil dührohamában majd legázolta testvérét Enkit, ezután jelentette a parancsa szabotálását az Uralkodó főistennek,majd sorra megeskette testvéreit,hogy az emberek elpusztításának programmját hiány nélkül végrehajtják.

Egy Isten nem esküdött együtt az emberek halálára-Enki.

Az emberek legtöbbje elhagyta a központi síkot a két folyam völgyében és más ,termékeny vidékekre költözött. A mezőgazdaság és az álattenyésztés újra megindult a tapasztalt emberi kezek gondoskodás nyomán.Enlil látva az emberek gyarapodását és szellemi fejlődését elhatározta,hogy a föld satkvidékén fölhalmozódott hatalmas kiterjedésű,több kilóméter vastag jégréteget a tengerbe kell csúsztatni,ami enorm szökőárral minden szárazföldi élőlényt elpusztít.A szökőár hatását megtetőzve újra a naprendszer központja felé közeledett az annunakik szülőbolygója amely 25-szörös földtömegével összetett katasztrófák sorozatát fogja a földön kiváltani.

Enlil újabb terve valóban “jónak” mutatkozott.

Karlmann751